Kacsamell aszalt gyümölcsökkel

Kacsamellett főzni öröm és izgalom egyszerre, könnyű elszúrni, de ha sikerül, nagy és méltóságteljes, ünnepi fogássá válhat. Kudarcokkal van kikövezve tehát az út, de megéri sokszor próbálkozni. Most egy bevált eljárást mutatunk be.

A kacsamell többnyire nagyon zsíros húsrész, ennek több oka is van, egyfelől vízi szárnyasról van szó, másfelől nem kifejezetten a melle húsában van a pénz, hanem a felpumpált májában. Ha sikerül kis méretű, vékony zsírrétegű kacsamellett kapni, az nagy szerencse. (Vadkacsa is kivételt képez.) Ha nem sikerül, az eljárás a következő. A zsírt haránt irányban, sűrűn kockásra irdaljuk, egészen a húsig átvágva.

Tovább…

Kacsamell vörösboros szilvamártással

A kacsamell készítése is számos iskolát ismer, magam is kísérleteztem már többféle módon, de még mindig úton vagyok a tökéletesítés felé. Ez a példány már majdnem olyan, mint amilyennek elképzeli az ember, ha arra gondol, hogy kacsamell, almás párolt lilakáposzta, hagymás tört krumpli.

Kacsamell lesz vörösboros szilvamártással

Az egyik iskola szerint kacsamellett pusztán serpenyőben készre, “roséra” lehet sütni, aminek szaftos a belseje, roppan a bőre, omlós a húsa. Ráadásul ezt kétszer 3 perc alatt. Szerintem ez a cucc nem működik, legalábbis nem egy átlagos méretű kacsamellel, szóval hívják ide nekem azt az embert, aki ezért helytáll. na ugye!

Vannak viszont bevált módszerek, amelyek segítségével a hús omlós és szaftos lesz, a bőr pedig roppan. Az optimális időzítést még egy kissé finomhangolni kell, de tényleg ez már célegyenes. Tovább…

Káposztás kacsamell

Egymás nyakára hágnak az ünnepek, folyton van valami alkalom, amire főzni és enni kell. Meg persze inni is. Praktikus okoknál fogva nemegyszer érdemes előre gondolkozni, és olyan ételt készíteni, amely még jól jöhet későbbi időpontokban is.

Boldog újvet!

Ez mondjuk nem olyan mély bölcsesség, hiszen ennek alapján fogyasztható egészen húsvétig a karácsonyi bejgli, vagy februárig a habcsók, meg a szaloncukor, ha éppen házilag készül. Érdekes, de a szilveszteri fogások és az újévi fogások jellegükben kissé eltérnek egymástól, noha a két ünnep egybefolyik, éjfélig malacot, meg pezsgős káposztát, valamint virslit és kocsonyát fogyasztunk, éjfél után pedig lencsét, vagy mákot, és józanító korhely levest.

A gordiuszi csomót átvágva készítsünk ezúttal olyan ételt, ami mindkét alkalomra dukál, jól eláll, fölmelegíthető, és a bódult másnapon sem kell nekiállni főzni. Például egy igazán magyaros, csomborral készülő káposztás kacsamellét, velefőtt krumplival.

Az elkészítése egyszerű ugyan, de időigényes. (Mentségére szóljon: több napra készül.) Egy vastagfalú, nehéz serpenyőben füstölt szalonnát pirítunk, ennek a zsírjára helyezzük az egységnyi darabra vágott kacsamelleket, bőrös felükkel lefele. (A bőrt előzőleg bekockázzuk, hogy jobban ki tudják adni magukból a zsírt.) Ha kicsit kiolvadt a zsiradék, és megpirult a bőr, megfordítjuk, és pár percig így is sütjük a húst, majd kivesszük a serpenyőből. Tovább…

Kacsamell-steak mustármag- és zöldbors mártással

Ha Beethoven a zene Mozartja, akkor a fűszer az étel sava-borsa. Noha ez a fejedelmi fogás kacsamellet, szerecsendiós krumplipürét és tejszínes-mézes káposztát is felvonultat, alapvetően mégis két puritán fűszermártásról kíván szólni.

Mártást azonban magamagáért nem nagyon készítünk, ezért olyan főétel után kellett nézni, amely nem sértődik meg, hogyha a fűszereknek némi önálló dicsfény is jut. A steak zöldbors mártással a rendszerváltás óta bevett dolognak számít, különös tekintettel a gasztronómia iránt megkapóan fogékony maffiózók által üzemeltetett steak-house-okra és bélszínzabálós pubokra. Ezzel együtt rehabilitáljuk kicsit a zöldborsot, mégha itt nem is marhabélszínnel, hanem kacsamellel társul is. A mustármag-mártást nem tudom más készíti-e, úgyhogy ehhez nincs sztori, pár éve fejlesztettem ki és jónak bizonyult. Tovább…