Indiai halas rizottó

Mondjuk ez most tényleg jó lett. Nem szoktam külön jelezni, mert elvileg az az alapértelmezés, hogy a blogra elkészítésre javasolt receptek kerülnek ki, de most ez még azon belül is jól sikerült.

Úgy kezdődött, hogy kellett már végre valami halat is enni, mert annak ellenére, hogy szeretjük, ritkán szánom el magam halvevésre. Úgyhogy miután a döntő elhatározás megszületett, a többi már szinte gyerekjáték volt. Az eljárás ezúttal a soklábosos típust képviseli, ugyanakkor bonyolultnak mégsem nevezném.

Indiai halas rizottó lesz belőle

Lett akkor nyelvhal-filé (mondjuk). Nagyobb kockákra vágtam és egy (üveg) keverőtálba téve meglocsoltam mandarin kifacsart levével és egy kevés citromlével. (A citrus-levek hatására a halhús elkezd készülni, hőhatás nem is nagyon kell már hozzá.) Tovább…

Secko jedno – Pandzsáb Tandori Indiai Vendéglő kritika

Egyre kevésbé tudom megérteni mindazokat, akik indiai éttermek tekintetében esküsznek egy-egy féltve őrzött titkos címre. Egy-egy sarokházra, rejtett pincelejáróra, kies külvárosra, mert ott aztán tényleg eredeti indiaiak sütnek-főznek, de ne adjuk tovább senkinek, mert a végén nem lesz hely. A Pannónia utcai, valóban szinte észrevehetetlen indiai étteremért is tömegek rajonganak, aminek részben meg is van a fenti eredménye: még a délután fél háromkor kikászálódó vendégek asztaláért is aggodalmas arccal állnak sorba a sorra kerülők.

Pandzsab - tűzfal

Magát az éttermet egy vizuális környezetszennyezéssel felérő tűzfal-grafiti hirdeti, a portál sem túl vonzó, az étterem pedig az első emeletre vezető szűk lépcső tetején van. A berendezés a nyolcvanas évek Domus kínálatát idézi (gyanítom: képviseli), a hangulati elemek kimerülnek két darab kisebb méretű indai faliszőnyegben. Minden az ellen szól, hogy ennyire népszerű legyen. Az étlap pontosan ugyanolyan, mint bárhol másutt, széles e világban, de akár csak Budapesten is: hosszú-hosszú, fénymásolt és nylonnal borított oldalakon át tandoori, vagy csípős szószos csirkeételek, rövidke marha és bárány kínálat, az unásig ismert zöldségételek és előételek, kétféle leves. Rizsköret, sokféle. Hely és idő tetszőlegesen behelyettesíthető, az összes ilyen helyen szó szerint megegyezik a kínálat, ugyanúgy „eredeti indiaiak” főznek, secko jedno. A mango lassi persze itt is abbahagyhatatlanul jó, mint ahogy megunhatatlan a sokféle, tűzforró naan kenyér is; csak ezen a kettőn eléldegélnénk sok hétig.

Tulajdonképpen kedvünkre van a többi fogás is. Tovább…

Zengjen a Dahl – indiai vöröslencseleves

Nem vagyok nagy híve a vöröslencsét az utóbbi időben övező már-már vallásos őrületnek, kicsit túl lett habosítva ez a történet. De most úgy alakult, hogy – itt nem részletezendő okokból – beszédültem egy bioboltba és rámvigyorgott egy kisebb pakk vöröslencse.

Gondolom másnál is így kezdődött, de azért igyekszem majd kordában tartani a lelkesedésemet. Elég az hozzá, hogy van az indiaiaknak egy remek kis levesük, úgy hívják dahl, és noha ahány ház, annyiféle módon készül, mindenhol elég egyszerűen. (Hozzátéve, hogy Indiában alig néhányan laknak házban, a többi milliárd meg eladná mindenét egy tál vöröslencséért. (És sajnos még így is jó bizniszt csinálnának szegények.)

Dahl a világ minden indiai éttermében van

A dahl, mint említettem ripsz-ropsz megvan, és tulajdonképpen elronthatatlan, bár mindent el lehet rontani, még egy pohár málnaszörpöt is. Tovább…

Indiai gömböc

Felvirradt a nagy nap, a gasztroblogos kiírás második fordulója! Pontosabban még nem virradt teljesen fel, csak én kénytelen vagyok kicsit előrébb hozni, lévén objektív akadályok merülnek fel a későbbiekben. Úgymond.

A töltelékek témakörében első felindulásomban egy tradicionális gefilte fish-re gondoltam, de ez a felindulás szinte azonnal elmúlt, mihelyst alaposabban utánanéztem, hogy mit is kellene csinálni azzal a hallal. (Bőrét venni, húsát ledarálni, visszatölteni, szóval ellenségemnek nem ajánlom.)

Ellenben van nekem egy tulajdonképpen igen egyszerű töltelékes receptem, amit még akkor is büszkén mutatok be, ha nem én találtam fel. De olyan kevéssé közismert, hogy érdemes kicsit propagálni. Az indiai gömböc elnevezés már saját, de persze mindenki hívja ahogy akarja.

Először is megfőzünk fél kiló krumplit. Kb ugyanennyi vegyes leveszöldséget, többségében sárgarépát, kevés zellert, fehérrépát szintén puhára főzünk. A leveszöldségeket és a krumplit együtt összetörjük, de nem kell túl pépesre, inkább kicsit darabosabra. Tovább…