Egy húron pendülni – Merfelsz Gábor, szekszárdi borász

Merfelsz Gábor. Bankárból lett borász. Ugyanez fordítva elképzelhetetlen…

Nem először kerül sor kiállítás megnyitóra a pincében, ahol most már önálló galéria is található. Ön is gyakran gitárt ragad, zenével fokozva a gasztronómia nyújtotta élményeket. A bor élvezete teljesedik ki, válik komplexebbé, ha összművészeti keretbe foglaljuk? Mi a filozófia az érzékek ilyen teljeskörű bevonása mögött?

Mi a filozófia a koccintás mögött? Minél több érzékszerv bevonása a borkóstolás folyamatába. Valami ilyesmit érzek én, amikor a gasztronómia, a művészet találkozhat a borral. Egyre inkább azt látom, hogy van egy igényes fogyasztói réteg, amely nyitott az ilyen jellegű élmények befogadására, értékeli, hogy a bor-étel párosítás mellett odafigyelünk a friss alapanyagra, s ráadásul megpendül egy-két gitár is. Azért meg kell említenünk, hogy a hagyományos borkóstolások az általánosak, nagyobb léptékű rendezvényt kettőt-hármat szervezünk egy évben.

Merfelsz GáborKözmondásosan varázsos hangulatú elnevezéssel látja el borait. Esti csók, Amoroso, Tűzvirág, Tsokoláta és a társaik. Honnan jön az ihlet? A költői nevek asszociálódnak valahogyan a borfogyasztás élményéhez? Tovább…

Egységben az erő – Fuxli

Emlékszem, mintegy 10 éve egészen elveszetten álltam az épp Milánóban rendezett Vinitaly-n, a világ talán legmeghatározóbb boros szakkiállításán. Az elképesztő méretekkel megáldott rendezvény egyik kiemelt helyén az „olasz borásznők” elnevezésű csoport mutatta be portékáit. Olaszul akkor még nem tudtam, és azóta se tanultam meg, így nem volt teljesen világos az ötlet. Olyasmiről volt szó, hogy közös marketing akció keretében összefogtak a borásznők, termékeikben más közös pont nem volt ezen a megkülönböztető jegyen kívül. Ez elég szokatlan volt akkor számomra, mert hogy borvidékek, vagy azonos eljárások alkalmazói, azonos szőlőfajták termelői közös üzenettel, egymás támogatva álljanak össze, az teljesen érthető. Ez kicsit marketingszagú volt így.

Most már másképp látom. És örömmel konstatálom, hogy a hazai borszektor is sokszor keresi a közös pontokat, kevesebb a rosszízű rivalizálás, több az összefogás. A rivalizálás egészséges persze, az összefogás ugyanakkor nem lemondás, hanem önérdek is: többen többet lehet markolni.

Ezt mutatja a DiVino sikere is, amely a fiatal borászok, a Junibor egyesület összefogását felkarolva prosperál. És láthatjuk azokat a borvidéki összefogásokat is, amelyek a közös megjelenést erősítik. Az idei VinCE-n Villány már összehangoltan a Cabernet Franc fajtára helyezte a hangsúlyt valamennyi termelő esetében. Eger a Bikavér mellett már az Egri Csillag közös promóciójával is jeleskedik. Sopronban már évek óta tart a Kékfrankosok közös futtatása.

A legújabb és legszellemesebb őrület most Szekszárdhoz és azon belül is Heimannékhoz kötődik, akik saját, bejáratott és jól kitalált márkanevüket, a Fuxlit dobták be a közösbe, és idén hat szekszárdi borász készített ezen a márkanéven kiváló sillert. Tovább…