Az élet sava-borsa

Mind a szakmai zsűri, mind a nagyközönség dobogóra juttatta a Goldenblog vetélkedőn a Fűszer és Léleket. A blog lelkével, Fűszeres Eszterrel beszélgettünk.

Fűszeres EszterAz egyetlen gasztroblog a tiéd, amely a Goldenblog vetélkedőn a közönségszavazáson és a zsűri szavazáson is Top10-ben szerepelt, az összes többi versengő vagy a közönségnek, vagy a szakmai zsűrinek nyerte csak el a tetszését. Talán te vagy a legautentikusabb forrás arra nézvést, hogy mi lehet a közös metszete a közönségsikernek, a népszerűségnek és a szakmai elismerésnek. Mit gondolsz erről?

Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen “öreg” gasztroblogot még mindig neveznek az olvasók, és a zsűri is elismeri. Ezzel együtt, szerettem volna, ha nem szavaznak rám az olvasóim, kértem is őket erre többször a facebookon, sőt, igyekeztem friss blogokat ajánlani magam helyett. Szerintem egy ilyen régi, már ismert blognak egyszerűen nincs ott a helye, csak elveszi a lehetőséget az új, vagy kevés olvasóval rendelkező blogok elől, pedig nekik ez egy nagy lehetőség lehetne a bemutatkozásra. Nehéz a több ezer blog közül kitűnni! Vicces, hogy egyik kedvencemet, az Eszter befőz blogot ajánlgattam magam helyett, és sokan azt hitték azt is én írom, hiszen Eszter vagyok. Egyébként szerencsére idén a zsűri nagyon egyformán gondolkodott velem, én is imádom a Vegasztrománia blogot, jogosan nyerte meg a versenyt!

Az egyik legrégebbi hazai gasztroblog a Fűszer és Lélek, amely, meglátásom szerint nagyon sokat változott, alakult az évek során. Te belülről hogyan látod a blogod fejlődésének fázisait, hogyan épülnek egymásra az egyes szakaszok? Mi volt állandó, mi változott leginkább?

Már az induláskor azt terveztem, hogy nem csak egy receptes blog lesz a Fűszeres, hanem egy kicsit életmód blog is. Azóta is ilyen hullámvölgyekben írom a posztokat: néha csak recepteket teszek fel, máskor alig bírom rávenni magam hogy lefotózzam amit főzök. Sajnos semmi tudatosság nem volt a blogom fejlődésének irányításában, örültem annak ahogy alakult. Állandó talán a család szerepe a blogban, sokszor írok a tágabb famíliámról is, és a férjem is posztol néha, amit imádnak az olvasók, viccesen ír, és talán a másik oldalát mutatja meg az életünknek. Sőt, pár hete a nyolcéves fiam is megkérdezte, hogy egyszer írhatna-e a blogomba egy receptet.

Úgy látom, korábban a zsidó, ráadásul kóser gasztronómia volt a legmeghatározóbb jellemzője, ha úgy tetszik, megkülönböztető a jegye a blognak, most viszont mintha hangsúlyosabb lenne a regionalitás, szűkebb pátriád felkarolása, bemutatása. Jól érzékelem a hangsúlyeltolódást? Te hogy látod a „regionális blogolás” lehetőségeit?

Két év után úgy éreztem, hogy csak akkor tudok a zsidó gasztronómiáról írni, ha folyamatosan ismétlem magam. Nem azért, mert a receptek ugyanazok, hanem mert az olvasóim többsége nem zsidó, aki nem ismeri az ünnepeinket, amihez az ételek leginkább kötődnek. Ezért eleinte megírtam az ünnepről szóló részt, ehhez kapcsoltam receptet. Nagyon szerették, de nem írhattam le minden évben, hogy mit is ünneplünk hanukakor és miért eszünk már megint fánkot decemberben. Linkeltem az ünnep leírását, így viszont olyan csupasznak éreztem a receptet. Talán már eltelt annyi idő, hogy újra érdemes lenne elővenni a témát, de nem vagyok benne biztos. Tovább…