Toros káposzta

Fordítsuk komolyra a szót. A ráncfelvarrt, trendi formatervezésű tél észrevétlenül kihátrál a hátsó ajtón, anélkül, hogy valódi arcát megmutatta volna, de ez nem ok arra, hogy ne készítsünk el egy hamisítatlan, nehéz, komor téli fogást, a toros káposztát. Ezúttal mangalica alapokon.

A jó hír az, hogy toros káposzta valójában nem létezik, ergo elrontani se igazán lehet. A neve tulajdonképpen csak arra utal, hogy a sertés bármelyik, éppen kéznél lévő részét felhasználhatjuk. Én igyekeztem olyan alkatrészeket belefőzni, amiket amúgy csak ritkán használok, ettől olyan jó kis toros hangulat tud kerekedni. Még pálinka nélkül is, hát még azzal együtt.

Vidéki rokon nincs, disznótorra sajna esély sincs, kénytelen voltam most is a piacra hagyatkozni és minél többféle húst beszerezni. Végül vettem sózott mangalica szalonnát, mangalica combot, kolbászt, füstölt combot, két kis vékony sertéskörmöt, meg egy fél füstölt sertésfejet, ez utóbbi elég rémisztő, pedig mintha még barátságosan mosolyogna is. (Vagy kacsint??) Vettem mangalica disznósajtot is, de az nem fog szerepet játszani a receptben.

A szalonnát zsírjára pirítom, erre tetemes mennyiségű finomra vágott hagyma kerül, pár gerezd fokhagyma, majd egy jóadag házi kalocsai pirospaprika következik (fogytán a készlet egyébként, csak jelzem az illetékeseknek). Erre az alapra jön a kockára vágott comb és a füstölt comb, és a lesikált, két részbe csapatott körmök. (Fontos, hogy még a hentes csapja, mert otthon nem fog sikerülni senkinek.) Mikor kicsit lepirulnak a húsok, felönthetjük egy kevés vízzel. Bors és majoranna következik. Sózni egyáltalán ne sózzuk, mert ezek a füstölt húsok, meg a sózott szalonnák nagyon trükkösek ám. Tehetünk bele babérlevelet és köménymagot is, mert ez kicsit könnyíti az étel emésztését, ami amúgy nagy kihívást jelent ehhez nem szokott gyomroknak.

Ráfektetjük a füstölt fejhúst is, vagy amit vásároltunk még a hentesünknél, gyógyszerészünknél. Hagyjuk, hogy a víz elfőjön, majd ráteszünk 1-2 paradicsomot, és tv paprikát, majd kb annyi savanyú káposztát, amennyi tömeget a húsok összesen nyomtak. Felöntjük annyi vízzel, ami még nem lepi el a káposztát, de már majdnem. Mehet rá egy kevés csípős pirospaprika, és a karikára vágott kolbász is.

Lefedve főzzük igen sokáig. Kevergetni se nagyon kell, meg nem is nagyon lehet. Amikor a káposzta puha, a körmön lévő hús leválik a csontról, és a fejhús is elrágható, gyakorlatilag készen vagyunk. Tejfölös habarással besűrítjük a levét, megkóstoljuk, és ekkor teszünk hozzá annyi sót, amennyit igényel, valamint még egy kevés borsot és majorannát.

Lehet tálalni, tejföllel, fehér kenyérrel. És most már tényleg ajtót mutathatunk a télnek.