Ne a tükröd okold! – Tüköry étterem kritika

Egykori törzshelyre szúrópróba szerűen visszatérni: rizikós vállalkozás, és furcsa érzés. Változtak-e? Én változtam-e? Vagy jól emlékszem-e egyáltalán? Jó 10 évvel ezelőtt szinte napi rendszerességgel tértem be a legendás – legendásan leharcolt – Tüköry kisvendéglőbe, azóta viszont egyszer sem.

Tüköry

Kép: Tüköry Étterem/Facebook

Ránézésre áll az idő, ugyanaz a belső tér, ismerős boxok, abroszos faasztalok, füst és félhomály. A felszolgáló gyors és hatékony, mosolyra nem pazarolja az energiát, villámgyorsan bonyolítja a rendelést, hozza-viszi asztalunk és a pult között a tányérokat, poharakat. Nem érezzük magunkat kellemetlenül, de szívesen látottnak sem. A csókakői kolbászlevesre még emlékszem régről, trade markja a helynek, most is nagyon jól eltalált. Tovább…

Bonxto

Kerülgetjük, kerülgetjük hónapok óta, de valahogy nem mertünk bemenni a falatkányi falatkázóba a Falk Miksa utca elején. Egyszerre tűnik túl elegánsnak és nyilvánvalóan drágának, meg egy picit kopottasnak is. Másfelől ellenállhatatlanul izgalmasnak hatnak a baszk konyha különlegességei.

Tovább…

Forza, Juventus!

Nagy szerencse, hogy előzetesen felhívják a figyelmet a Juventus forrás vizének kedvező élettani hatására, illetve arra, hogy a középkor óta használt kút vize néhány ételben és italban is szerephez jut; máskülönben elég mellbevágó élmény a jólismert, étvágygerjesztőnek éppenséggel nem állítható, kénes gyógyvíz szagban megközelíteni az emeleti éttermet. A váratlan élmények sora pedig csak itt kezdődik: az éttermi bárpultnál fürdőgatyás fiatalember nézegeti a kínálatot, és a belsőépítészeti megoldásai miatt sokat dicsért beltérben is sorra csattognak át a csapzott jacuzzi-huszárok mindenféle nációból. A terasz azonban már önfeledten élvezhető, a Rudas fürdő emeletéről letekinthetünk a hömpölygő Dunára, gyönyörködünk a panorámában, visszagyönyörködnek ránk az esti sétahajózás élményeit választó turisták.

Tovább…

Öldöklő a küzdelem a város legjobb Pho (fő) levese címért, és, valljuk be, ha egy étterem pont a Fő (pho) utcában van, az legalábbis helyzeti előnyt ad. A vietnámi nemzeti leves népszerűségének csúcspontjára jutott Budapesten, nehéz elképzelni, hogy ez az őrület még tovább fokozódhat. A Hanoi étterem ugyanakkor nem elsősorban a pho-vel akar kitűnni, de azért hatféle változat így is megtalálható belőle az étlapon.

Tovább…

Black cab

Személyes vallomás: a Black Cab „Giga double decker” hamburgerét megelőzően egyedül egy New York-i börgerező gigantikus hamburgerével sikerült igazán jóllaknom, legalábbis akkor, amikor egyetlen hamburgertől szerettem volna jóllakni és nem több kisebbtől. Az amerikai eset egészen célzott túra volt, a Big Nick’s híres „Sumo burgerét” mentünk próbára tenni, és az is próbára tett minket. A második, könnyekig megható alkalom immár Budapesten ért.

  Tovább…

Marhafertő

Nehéz eltalálni a budai polgárság ízlését, több, magas polcra helyezett vendéglő üzemelt már a tizenkettedik kerület e kedélyesen eldugott pontján, sőt, maga a Vendéglő a KisBíróhoz is más néven indult egy-két évvel ezelőtt. Korábban ugyanis a pesti Bock Bisztró budai „kirendeltségeként” nyitott meg a hely, de rövid idő után rájöttek, hogy Bíró Lajos főszakács-társtulajdonos személye és neve még inkább vendégmágnesként működik. Bíró ugyanis pörög-forog, rengeteget szerepel, nevéhez újabb és újabb piaci kifőzdék, hentesüzemek és persze minőségi éttermek kapcsolódnak, integráns része, meghatározó alakja a gasztronómiai forradalomnak.

Tovább…

Felfújt

A Remetekert igazi családi vendéglő a roppant kiterjedésével újra és újra lenyűgöző második kerület egyik kies szélén. Tágas, hangulatos kerthelyiség, benne játszótér a budai polgárcsemetéknek, bent az étteremben is akad kisebb játszósarok: mindent elkövetnek, hogy apu nyugodtan ehesse végig a steaket. A személyzet összeszokott és barátias, a vendég is szinte részévé válik az éttermi körforgásnak, hol vele, hol fölötte egyeztetnek, szerveznek, jut idő és energia a csetlő botló gyerekek szórakoztatására is.

Ha a konyha is ilyen könnyed és fesztelen lenne, nyert ügye lenne az étteremnek, de a fogásokon sajnos elvérzik a koncepció. Nem mintha bármi is gyenge volna, inkább csak az emlékezetesség és a kreativitás hiányát róhatjuk föl. És talán még azt is, hogy az étlapon szereplő fogások egyike-másika más asszociációt kelt olvasáskor, mint tálaláskor. A burgonya nudlival kínált palócleves igen jólsikerült, gazdag ízű leves, de burgonya nudlit csak véletlen találtunk benne mutatóba egyetlen darabkát. A tavaszi zöldségleves levesbetétje csirkegombóc volna, de a grízgaluskához áll valamivel közelebb ízben és állagban, (a szintén ígért vöröslencse sem beazonosítható). Örömteli, hogy a harcsapaprikás valóban szürkeharcsából készült, ám váratlan, hogy a nagy kulináris ambíciókra utaló „túrós csusza felfújt” nincsen felfújva; sima túrós csusza, kör alakú formára préselve. A sült kápiapaprika messze nem tökéletes, sülhetett volna még, de jól ellenpontozza a harcsa túlságosan (és szokatlanul) markáns ízét.

A hamburger egyedül az, aminek mondja magát: ízletes, gusztusos, klasszikus hamburger, szép, aranysárga hasáb krumplival, coleslaw salátával. A családi éttermek bombabiztos fogása, a csirkepaprikás is csalódást kelt, a bőr nélküli csirkemell filé egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egyedül elbírjon egy ilyen fogást, kiszárad és unalmassá válik az első falatoknál: a paprikás megkíván egy-két combot, illetve bőrös húsrészt is, ha karakteres akarna lenni. De itt nem akar, ez teljesen egyértelmű. Ami viszont remek, az az uborkasaláta, nem menti persze meg a fogást, de pont olyan, mint az eszményi uborkasaláta: hűvös, ecetes, de édeskés, friss. Egy forró napon bármennyit meg lehet enni belőle, akár egy vájlinggal. Biztonsági játékra megyünk rá mi is a fagyikehellyel, korrekt, vegyes bolti fagylalt, habbal. A gyerekek imádják és végül is ez a lényeg, meg a játszósarok.

II., Máriaremetei út 186-188.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg

Vidéki fellépés

A forróságtól hajtva, kókadtan téved be egy decens, idősödő helyi pár a szolnoki színházzal szemben lévő Liliomfi étterembe. Láthatóan leginkább a légkondi és a leülés lehetősége űzte be őket, nem érintette meg őket a gasztroforradalom vidékre is elérő forgószele. Csodálkozó tekintettel méregetik az étlapot; ilyen hülyeségeket még az életben nem pipáltak. Meggyleves mákos gnocchival?? Eleve, mi az, hogy „gnokki”?! Igy aztán anélkül kérik a meggyelvest, de az is kisebb csalódás, mert „inkább szósz, nem is leves”. Innen szép nyerni egy Tisza-menti kisváros az átlagnál ambiciózusabb étterme számára.

 

Márpedig a Liliomfi láthatóan, érezhetően igyekszik új minőséget adni a szolnoki kínálathoz képest. Óvatos lépésekkel ugyan, emiatt az étlapon rengetegféle pizza és pasta is szerepel, de a fő csapásirány a különleges és persze borsosabb árú fogásoké. Színvonalas hozzávalók, látványos tálalás, hozzáértő és barátságos szerviz, kreatív és igényes konyha; nagyjából ez lehet az ars poetica a Darvas Iván Liliomfi képeivel berendezett, süppedős-rózsaszínes, kávéház hangulatú helyen. A már említett meggyleves (mákos gnocchival) a vasárnapi ebédek ház hideg gyümi leveseihez szokott gyomornak lehet szokatlan, másfelől viszont egészen parádés, hűsítő, savanykás, sűrű és krémes, a mákos galuska darabkák is jól illeszkednek az összhatáshoz, amelyet szinte bokornyi friss mentalevél egészít ki.

A karalábé krémleves is osztatlan sikert arat, rajta ehető virágdísz, roppanós bacon, és egy gyerekökölnyi sajtos felfújt levesbetét. Nagy bajunk már nem történhet. A főételek kicsit visszavesznek a nagy lendületű kezdésből, de panaszra nem lehet ok. A sárga cheddar töltött csirkemell jó állagú, ízgazdag, a házi készítésű gnocchi friss, könnyed, rajta tejszínes leveles spenót. A fogás élvezetes és látványos, egyetlen kifogásunk, hogy a szakács valószínűleg „biztosra akart menni”, ezért kicsit túltejszínezte a köretet, lévén azt mindenki szereti, bársonyos és selymes; elfed és beborít. Kevesebb elég lett volna. Látványos tálalással érkezik a baconban sült szűzpecsenye is (itt friss rozmaring szál a dizájnelem), prémium minőségű hús, hajszálnyit szárazra készítve.

A köret viszi a hátán a fogást: a juhtúróval sütött rakott karfiol minta faszénen készült volna, a vastag, koncentrált pecsenyeszósz pedig remekül ellenpontozza a füstösséget. A máktorta könnyed, friss, ruganyos, kicsit talán elméretezett adag a két grandiózus szelet, nem bír vele a kevéske barackkompót és a joghurtos öntet, egy idő után egyhangúvá válik. De nagyobb bajunk sose legyen. Immár Szolnok is kezd felzárkózni a szélesebb gasztronómiai palettát kínáló városok közé, de a helyieknek még edződnie kell ezekhez a flancos úri furfangokhoz.

Szolnok, Táncsics Mihály u. 15.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.

Kézműves étterem

Nagyobbnak képzeltük a Schieszl Vendéglő kerthelyiségét. Olyan sokat hallottunk már erről a takaros, sváb vendéglőről, hogy lelki szemeink előtt óriási, fás-szőlőlugasos kertként élt, hamisítatlan sramli zenével, szódával, kockásterítős abroszokkal. Ehhez képest egy pici, betonozott udvarkáról van szó, a szőlőlugast a falon futó, rég kiszáradt szőlővenyigék jelképezik. Hat-hét asztalnál nincs több a kerthelyiségben, igaz, az étterem és a borház befelé óriási, rendezvényteremmel, boros csarnokkal.

Egy illúzióval hát kevesebb, de ez az egyetlen csalódásunk mára és ez sem vészesen nagy. Máskülönben viszont felkészülten érkezünk Budakalászra, tudjuk, egy százévesnél is nagyobb tradícióval bíró családi gazdasághoz érkezünk, ahol szinte minden hozzávaló a háznál terem, maguk készítik a borokat, a friss gyümölcsleveket, szörpöket. A házi kertben teremnek a friss fűszernövények, itt készül a füstölt áru (kolbász, parasztsonka, hurka), házi savanyúság, s minden.

Tovább…

Petrezselymet árulnak

Noha a kulináris igényesség a világ minden táján a francia konyha köpönyegéből bújt elő, mégis kevés a klasszikus francia étterem. Kicsit olyan, mint a liberális demokrácia, amely betöltötte küldetését és most már létezik, anélkül, hogy folyton hivatkozni kelljen rá… A francia konyha megközelítései, eljárásai, alapanyag tisztelete átszivárgott a gasztronómiába, és a hatás már akkor is tetten érhető, ha az ember egy magasra pozícionált kézműves hamburgerezőbe megy be. Így aztán egyfajta különlegességnek számít egy olyan étterem, amely kifejezetten a francia konyhát képviseli, burgundi marhával, gratin burgonyával, csiga-ételekkel. Márpedig a kilencedik kerület hellyel-közzel rehabilitált, de még mindig elég lehangoló belsejében, a Ferenc téren ezt az ars poeticát képviseli a Petrus. (Egyesek szerint franciásan „petrüsznek” kell ejteni, de elég egyértelműen „petrus étteremként” veszik fel a telefonkagylót.)

A ragyogó idő és délidő ellenére egyetlen asztalnál sem ülnek, se a teraszon, se belül; egyetlen házaspár fordul csak ki a bejáratból az étlapot szemlélvén… Mi azonban tudatosan érkezünk, nem számítunk olcsó üzleti ebédre, inkább abban bízunk, ebédidőben is megadják a módját a vendéglátásnak. Nem is csalódunk egy rövid pillanatig sem. A várakozás perceit könnyű, szinte habos pecsenyezsíros házi kenyér majszolásával töltjük, majd hamarosan megérkezik elénk egy-egy élő, impresszionista festmény.

A séf levese a mai napra egy „keleties fűszerezésű” bárány-húsgombócos leves, aminek már a látványa is ötcsillagos: a kis, zománcos fémbögrében való tálalás csak egy részeleme a kompozíciónak, amelyet fadeszkára felhordott tejfölcsíkok, pirított császárhús morzsák, roppanós sült petrezselymek, morzsák és egyéb, megfejthetetlen házi szószból készült színes pöttyök tesznek háromdimenziós, színes élőképpé. Hogy emellett mindez extra jóízű is, párássá teszi a szemünket. A bőrén roppanósra sült lazacszeletet vaníliás karfiolkrém köríti, színes elemként pedig hevenyészetten köré szórt lila karfioldarabkák, élénk sárgarépa csíkok, füge és mazsolák teszik feledhetetlenné. A legnagyobb rafinéria pedig mindezek mellett egy halmocska tökmagfagylalt, ez teszi fel a koronát a parádés fogásra. Nem tudjuk eldönteni, hogy festő dolgozik a konyhán, aki remekül főz, vagy egy kiváló szakács, aki egyébként remekül fest. A csülök is kiválóan elkészített, befogadható adag, ahol kell, puha, ahol indokolt, roppan, markáns, harsogó kovászos uborka és grenadírmars (krumplis tészta) a köret, ez utóbbiak inkább magyar vonást képviselnek, semmint franciát.

Zárásként még egy kis geg is belefér, hatalmas, öblös konyakos pohárban görögdinnye granita („jégmorzsa”) érkezik, rajta fehércsokis sárgadinnye fagylalt, hűsítő, frissítő, bombasztikus. Ehhez még lágy, francia sanzonok, és erős fekete, nehéz elképzelni, hogy mit lehetne még hozzátenni egy ilyen gasztronómiai élményhez. Talán ugyanez Provance-ban…

 

Petrus étterem

IX., Ferenc tér 2-3.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.

Régebbiek