Chilis-citromos csirke

Ismét levettem a polcról a slow cookert, de ismét bebizonyosodott, hogy a sütő, ha lehet, még jobb az egytálételek készítésére. De az eredmény így is megfelelt a várakozásoknak. (Melyek elsősorban hosszasak voltak, 8 órán át ment a ketyere.) És még a sütőben is rásütöttem egy kicsit.

Az előnyök azonban most is jelentkeztek. Elsősorban arra kell gondolni, hogy a slow cookerbe tényleg csak bele kell dobálni a hozzávalókat, be sem kell gyújtani a sütőt, csak bedugni a villanyba a főzőt és lefeküdni aludni.

Az alvás előtt a következőket tettem – bele –. Alulra pár hámozott, felkarikázott krumplit. Erre „rusztikusra” vágott vöröshagymát, majd felkarikázott sárgarépát. Következtek a csirkecombok, majd felaprított fokhagyma, ismét hagyma, krumpli. Öntöttem rá egy konzerv egész gombát is. Sóztam, borsoztam.

Majd felöntöttem az egészet (szója)tejszínnel, és ugyanannyi vízzel. Került bele még egy-két deci száraz fehérbor is. Adtam hozzá két leveskockát, illetve megszórtam chilivel, majd az egészet beborítottam felkarikázott citrommal. Ekkor kapcsoltam be a cuccot, ami reggelre el is készítette a chilis-citromos-csirkét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a szilárdabb és nemesebb részeket (csirke, krumpli, gomba, répa) kiemeltem, a citromkarikákat kivettem, a visszamaradó levet botmixerrel homogenizáltam. Ezzel a szósszal tálaltam a csirkét, miután egy jénaiban rásütöttem még egy kicsit az egészre. Volt sikere. a slow cooker meg mehet vissza pihenni…

Baconös karfiolsaláta

Egy karfiol lesz!Nem a legegyszerűbb saláta, sok tepsi, serpenyő, idő és az átlagosnál hosszabb beszerzési körút tarozik hozzá, tehát semmiképp sem az „összedobok egy zöldsalátát” műfajba tartozik.

Más tollával ékeskedem, Cseh Tamással szólva „volt már ilyen és lesz ilyen még”. De hát nem mindenki olvassa pont ezt a receptet például a Paprika magazinban, én meg itt vagyok referenciának. Kicsit ugyan átalakítottam az eredetit, de bevált.

A reveláció-szerű felfedezés, hogy nyers karfiolt simán be lehet rakni sütőbe, nem kell „csőben sütni”, szószba tenni, előfőzni, hanem szépen magában elkészül, megpuhul és megpirul. A tepsiben keverjünk hozzá azért bacon darabokat, és keverjük el kevés olívaolajjal és sherry ecettel (borecettel, balzsamecettel, mindegy). Így megy be a forró sütőbe, és kb 25-30 percet sül. Tovább…

Thai spenótleves friss házi kecskesajttal

Aki már vásárolt magának firss spenótot, az tudja mennyire reménytelen érzés, amikor egy hatalmas zsáknyi zöld levél halmozódik a mosogatóban, és hiába tisztítja, juszt sem akar fogyni a mennyiség.

Alapanyag beszerzés thai spenótleveshezA magam részéről mindig elhatározom, hogy kész, ez az utolsó alkalom, hogy nekiállok a levelek megtisztogatásának, kierezésének, leáztatásának. Enélkül ugyanis nem megy; a spenót sajnos szálas és “ropogós” lesz, ha az ereit és a föld sarát rajta felejtjük a leveleken. (Létezik már a mirelit parajpüré mellett újabban fagyasztott tisztított spenótlevél is, egyet már vásároltam, de még nem próbáltam ki. Ha beválik, nem veszek többé friss spenótot. Persze minden évben így érzem, aztán mégis.)

Ha a spenót-tisztítással töltött könnyed két-két és fél óra elröpül, már neki is kezdhetünk a Thai spenótleves elkészítéséhez. Ezzel az étellel Angliában ismerkedtem meg, ahol a kedvenc levescégem forgalmazott ilyen fantázianevű konzervet, de a receptet nem tudtam megszerezni tőlük. Nem válaszoltak sokadik emailemre se. Azóta nem a kedvenc levescégem… Szóval megpróbáltam rekonstruálni ezt a fantasztikus, illatos és ínycsiklandó ételt. Sokévi kísérletezés után teszem most közzé a végleges verziót. Tovább…

Chilis krumplikrémleves pirított kolbászkarikákkal

Ha az oroszokon kívül csak krumpli és hagyma van már a spájzban, akkor sem kell zavarba jönni. Kevés hozzávaló, egyszerűség, és mégis egy rafinált, meglepő ízű levest fogunk elkészíteni.

Finomra vágott, jelentős mennyiségű hagymát olajon pirítani kezdünk. Rádobjuk a hámozott, félbe-negyedbe vágott burgonyát, és kicsit ezt is megpirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, és jó sok morzsolt chilit teszünk rá. A chili mennyisége persze függ az erejétől is, mivel én inkább a fűszeres, kevésbé csípős chilit használom, elég sokat teszek rá, de ha valaki bivalyerős chilivel próbálkozik, használjon belőle kevesebbet.

Felöntjük kockalevessel, hogy éppen ellepje. Ez az igazán ütős krémleves elkészítésének egyik titka. (Hogy valamennyi titokhoz hozzájussunk, fájdalom, rendszeresen kell olvasni a blogot, ugyanis nem lesz egyben összefoglalva valamennyi… De hát az élet nehéz.) Szóval a titok lényege, hogy hiába eredményezne több levest, ha jó sok lével öntenénk fel a hozzávalókat, olyankor kedvezőtlenebb eredményre jutunk. Tehát inkább több zöldséget használjunk, de épphogy csak elfedje őket a főzőlé. Ilyenkor kapunk jó sűrű, nagyon ízes levest, és az esetek többségében sűríteni sem kell már, mert ha tartalmas a zöldség (mint amilyen a krumpli, karfiol, vagy a brokkoli), elég sűrű lesz liszt, vagy más sűrítőanyag nélkül is.

Mikor a krumpli megpuhult, botmixerrel krémesítjük a levest, utófűszerezzük (só, bors, chili), és főzőtejszínnel korrigáljuk a színét és az állagát.

Egy serpenyőbe kolbászkarikákat pirítunk, ezzel tálaljuk, díszítésként a kolbászból kisült zsiradékból pettyentünk rá párat.

Spárgás-mentás rizottó

Kicsit PR-ozzunk, ha már olyan nagyvonalú volt a frissen megnyílt Baldaszti’s, hogy a hazavihető és otthon elkészíthető kétszemélyes vacsoracsomagjával engem is megtisztelt. A gondosan porciózott, álomminőségű hozzávalók mellé természetesen a pontos receptúrát is megkapják a vásárlók. Mondjuk így sem gyerekjáték az elkészítés, de a recept ezúttal nem az én briliáns hozzáértésemet dicséri. (De bármikor elvállalnám, mert baromi jó kis étel, pláne így a spárgaszezon előtt egy-két momentummal.)

Szóval rizottó. A rizottóhoz elengedhetetlen a rizottó rizs, enélkül legfeljebb tejbegriz szerű dolgot készíthetünk és kell hozzá alaplé, amivel apránként („apródonként”) felöntögethetjük a rizsünket.

Kaptunk egy csokor fehérspárgát, ennek alsó részeit, valamint a lehámozott héját lemostam, enyhén cukros-sós vízben feltettem főni, dobtam bele egy bio leveskokcát is. (Ezekről majd egy másik alkalommal.) A spárgás alaplének kb. fél óra kell, addig elő lehet készülni a következőkkel:

A spárgát felkarikázom, a salotta hagymát apró kockákra vágom, egy gerezd fokhagymát úgyszintén. A porcióban kapott, extra minőségű, belga vaj egyik felét felolvasztottam egy vastag falú rézedényben, erre jött rá a salotta hagyma és a fokhagyma, de nem kell pirulnia, elég ha üveges lesz. Majd következik a rizottó rizs, röviden ezt is pirítjuk, majd elkezdődik a sziszifuszi munka.

RizottóElőször egy löttyintésnyi száraz fehérborral öntjük fel, majd ezt el is párologtatjuk. Ezután egy merőkanál (leszűrt) alaplevet adunk a rizshez, ezzel kevergetjük, ameddig az összes folyadékot fel nem veszi. Majd ezt a műveletet addig ismételjük, amíg a rizs már nem tud több folyadékot felvenni, de az étel állaga jó krémes, és a rizsszemek még külön vannak, nem állnak össze egységes masszává. Mindez kábé fél órát vesz igénybe, a vége előtt tíz perccel keverjük hozzá a spárgákat, majd a legvége előtt egy perccel a spárgák fejét is, vagyis a sípokat. Ugyanekkor adunk hozzá néhány levél elmorzsolt, friss mentát is.

Mikor a tüzet lezártuk, következik a vaj másik fele, amit hagyunk szépen elolvadni, közben reszeljük rá a parmezánt is.

Tálaláskor megszórjuk szárított chilivel és egy kanálka magas minőségű olíva olajjal. Spárgás rizottó a’ la Baldaszti’s… Köszönet érte!

Chili con carne, avagy a slow cooker dícsérete

Azt kell mondanom, kapóra jött a legutóbbi felhívás, hogy írjunk egytálételekről. Egyrészt az egytálétel a világ legpraktikusabb fogástípusa, nincs olyan konyha a világon, ahol ne lenne megtalálható. A legtöbb helyen külön edény (“egytál”) is szolgál hozzá, hogy minél többféle dolgot egyidejűleg lehessen elkészíteni.

Másfelől a téma apropóján végre elhenceghetek legújabb szerzeményemmel, az úgynevezett slow cookerrel.

A slow cookerről hosszan tudnék mesélni, főleg akkor, ha már többet kísérleteztem volna vele. Előljáróban most tehát csak röviden, majd a hónapok során majd még lesz több tapasztalat. Szóval erről a szerkezetről meglepő módon egy Csányi Vilmos (etológus) interjúban olvastam, mentségére és mentségemre szolgáljon, hogy a Gusto-ban adta ezt a beszámolót. Azt mondta, hogy a slow cookert (más néven Crockpot) az ausztrál háztartások használják előszeretettel, nagy előnye, hogy csak bele kell tenni a hozzávalókat, beállítani jó sok órára az (elektromos) szerkezetet és mire az ember hazaér a munkából, forrón várja az elkészült egytálétel.

Mivel a mai gasztronómia trend pont a lassan, akár napokon át alacsony hőfokon készülő, vajpuhára és rezgősre sülő húsoknak kedvez, gondoltam beújítok egy ilyet, a sousvide meg a hold o mat technológiák egyelőre úgysem használhatóak házi körülmények között, vagy csak nagyon nehézkesen. Utánajártam, de nem nagyon lehet ilyet kapni. Szerencsére a Saturnban találtam egy darab példányt, arra is rá volt írva, hogy kifutó készlet, magyarán ez a magyar piacon nem jött be. Mindegy, gyorsan megvettem (15E), annak ellenére, hogy persze nincsen hová tenni, jelenleg a hálószoba közepén van a “helye”. (Bazi nagy egyébként. A hálószoba meg kicsi.)

Áttanulmányoztam a leírást, annyi árulás persze van benne, hogy a hozzávalókat, az alapokat külön serpenyőben el kell indítani, utána pakol át az ember a slow cookerbe és indítja el a visszaszámlálót. Így tehát mindent nem lehet megspórolni, de őrizni tényleg nem kell. Amíg nem tapasztalom ki a működését, nem ismerjük még ki egymást, addig követem a kis füzetecskében kapott recepteket. Az első kísérlet a chili con carne volt. (Ja, még egy adalék: leírják a használati utasításban, hogy azért van üvegfedele, hogy azon keresztül nézegesse az ember és ne vegye le furtonfurt. “Ahányszor leemeled a fedőt, annyiszor tíz percet adj hozzá a teljes sütési időhöz.”) Amúgy nem véletlen gondolom, hogy noha az eljárás azonos, a slow cooker elnevezés a kuktának az ellentéte, mert a schnell kocher mindent gyorsabban készít el, ez meg lassan, de alaposan, alacsony hőfokon.

Nos tehát, a chili con carne is serpenyőben indul. Olívaolajon legalább két fej, apróra vágott hagymát pirítok, ehhez zúzott fokhagymát adok, és két-három cső felkockázott erős zöldpaprikát is, majd következik a darált marhahús, egy kiló is lehet akár. Sózom, borsozom, és jön rá a chili. Megpirítom, amíg el nem veszti a nyers színét, majd átteszem a slow cookerbe, ami nekem van.

Egy másik tálban (ennek már nem kell alágyújtani), elkészítem a szaftot. Ehhez összekeverek két konzervnyi hámozott paradicsomot és egy kiskonzerv paradicsomsűrítményt. Pár kanál barnacukrot is hozzáadok, majd hozzákeverek pár evőkanál lisztet és valamennyi vizet. (Ez azért kell, mert a slow cookerben el kell lepnie a szósznak a szilárd anyagokat.) Ráöntöm tehát a szószt a húsra és elindítom a csudaszerkezetet. Első körben öt órára állítottam.

Amikor már csak egy óra volt vissza, hozzáadtam két konzervnyi red kidney babot. (Érdekes, mert nagyon sok receptet végignéztem, és mindneki, minden nyelvterületen konzervbabot használ hozzá, úgy látszik így autentikus. Kevéssé autentikus, a recept nem is tartalmazza de én tettem hozzá egy konzervnyi morzsolt kukoricát is, a Bonduelle cég még nagyobb dicsőségére.

Érdekes megfigyelni, hogy egy ilyen kompakt szerkezetnél, amibe csak bele kell dobni a hozzávalókat, mennyi üres konzervesdoboz képződik járulékosan. Pedig az ember amúgy, ahol lehet, hanyagolja a késztermékek használatát, aztán ha így egyszerűsíti az életét, máris megtelik konzervekkel a szemetes… Valaki írjon ebből szakdolgozatot.

Na, letelik az a hátralévő egy óra is, a slow cooker intelligensen leáll. Ha éppen nem vagyunk a közelben, átvált melegen tartó üzemmódra. Brilliáns.

A chli con carne tehát hivatalosan kukorica nélkül készül, én viszont még a Leroy-ban edzőttem annak idején, ahol még tejfölt és reszelt sajtot is tettek a tetejére, úgyhogy én is követtem a jó példát. Friss fehérkenyérrel tálalom. Éljen a Slow cooker.

Thai-jellegu konyha

Ne egyel evopalciA kínálat egy része - Thai konyhakaval, nem vagyunk mi kinaiak! igy szolt ram dohogva egy ontudatos thai apoka egy piaci kifozdeben.

Aztan mashol mas is figyelmeztetett, itt nem szokas az evopalcika, ha igen, akkor az csakis a kinai fogasokhoz hasznalando, de lehetoleg azokhoz se. A thaiok tenyleg nem kinaiak, gasztrokulturajuk azonban sok mas vilagbol merit, igy peldaul megtalalhatoak az indiai sajatossagok (curry-k formajaban) kinai uvegteszta etelek, es az indonez szigetvilag tengeri herkentyu-halas kulturaja is. Ezzel egyutt a thai konyha egeszen egyedulallo dolog, es talan a legjobb a vilagon.

Termeszetesen mas azsiai konyhakhoz hasonloan itt is a citromfu (thai citromfu) es a chili dominalja a legtobb etel fuszerezeset, amit sokszor kokusztejjel lagyitanak, lazitanak. Meglatasom szerint nincs nagyon sokfele etel, legfeljebb variaciok nehany temara, de azok mind nagyon markansak, jellegzetesek. So helyett itt is halszosz divik. Tovább…