Vida Péter: Estve 2012 – kritika

Vida Péter: Estve 2012Leadták a drótot, hogy a Lidl-ben állítólag normális borokat is lehet kapni. Hisszük is, nem is. Mert ugyan miért is lehetne, semmi nem indokolja a minőségi kínálatot, másfelől viszont tényleg elő-előfordul, hogy a nagyobb mennyiségben készült tételektől szívesen szabadulnak meg akár diszkontáron a termelők.

Kellemes meglepetésünkre tényleg sokféle vállalható bort találunk, az árak pedig kimondottan kedvezőek. A szekszárdi Estve cüvée nem ígér sokat, de ha az év borásza, Vida Péter azt írja a hátcímkére, hogy megbízható bor, akkor nagy bajba nem kerülhetünk.

Végül aztán messze felülmúlja az elvárásokat, így a „megbízható” jelző túlzott szerénységű alulfogalmazás. 2012-es, még fiatal bor, de meleg, rubin színekben pompázik, érettségének optimális állapotában. Tiszta, élénk, nem túl mély szín. Illatában érett feketebogyós jegyek jellemzőek, valahol hátul pipadohány-, animális-, és értő hordóhasználatra utaló momentumokkal. Kifejezetten kellemes, elegáns illat. Tovább…

Nem mórikálja magát – Miklós Csabi-Radovin: Liebling – kritika

Miklós Csabi védjegye – jellegzetes szemüvegén kívül – a humor, a geg, legalábbis az őt közelről ismerők szerint. Ennél a borcímkénél ez nem érvényesülhet, mivel a Radovin borkereskedés a tételt saját nevére vette, ez lett Liebling sorozatban a szezonális kedvenc.

Miklós Csabi-Radovin: LieblingA 2011-es chardonnay-hez, úgy érzem, nem is illene annyira a szellemeskedés: szikár, komoly borról van szó. Egészen zöldbe hajló szín, inkább fehéres zöld, mint zöldes fehér (Fradi rajongók előnyben), tiszta, szép szín, ha nem is túl barátságos. Illata nehezen bontakozik ki, rejtélyes, nehezen nyílik, picit várni kell, hogy az első illatszegény pillanatokból ásványosság, kicsi füstös tempera-szerűség („tűzkőillat”), majd enyhe fehér húsú barack illatjegy keletkezzen.

A móri borvidék sok tulajdonságát vonultatja fel kóstoláskor. Az ásványosság itt is visszaköszön, csontszáraznak ható bor, fehérborhoz képest komoly alkoholjával (13.5%) kifejezetten tüzes, energikus bor. Ezt az összhatást erősíti az enyhe savtúlsúly is, annak ellenére, hogy hordóban erjesztett, hordóban érlelt borról van szó a fa nem tudta – tán nem is akarta – megszelídíteni a chardonnay-t.

Tenger gyümölcseivel gazdagított pennéhez, spagettihez, kemény sajtokhoz remek párosítás. Személyiségében olyan titokzatos nőnek képzelem, akit hellyel kínálunk és remegve várjuk, hogy kalapjának arcára vetett árnyéka mélyéről igennel, vagy nemmel felel-e majd. De még nem válaszolt.

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 – kritika

Lajvér Avantgarde: Szekszárdi Rosé Primőr 2013 Bizonyára sokan megköveznének, de ettől még kijelentem: a borbarátok élete november végétől január végéig nem a jó borokról, hanem az újborokról szól. (Mínusz karácsony, mínusz szilveszter.)

November végétől kezdenek el kijönni a pincékből az „idei” borok, elsőként a rosék, a habkönnyű fehérek, vékony, kistestű vöröse. A borbarát ezeket a „frissen csapolt” borokat arról próbálja faggatni, milyen is lesz ez az évjárat, ha megjönnek a hosszabban érő, nagyobb testű, igazi borok. Mutatja-e már oroszlánkörmeit az adott pincészet, borvidék, szőlőfajta?

Mit várjunk tehát egy ’13-as rozétól? Nagyon sokat azért ne. A még mindig viszonylag új alapításúnak számító szekszárdi Lajvér Pincészet nevével és boraival még csak ismerkedünk, barátkozunk, itt-ott feltűnnek borkóstolókon, bemutatókon, egyre több érdekes tétel kerül ki a kezük alól.

A most kóstolt rozé ugyanakkor nem tartozik a feledhetetlen kategóriába, nyilván nem is lehet ez a célja. Tovább…

Gál Lajos: Szó-Lá-Ti Olaszrizling hordóválogatás 2012 – kritika

Gál Lajos: Szó-Lá-Ti Olaszrizling hordóválogatás 2012A Szó-Lá-Ti az egyre inkább jellemző erőltetett borász-szóviccek és kényszeredett szójátékok sorában a jobbak közül való, merthogy úgy egerszóláti lenne a szerencsétlen… A tisztán olaszrizling hordóválogatás évek óta zászlósborai közé tartozik Gál Lajos egri borász pincészetének, ma már ismert, önálló márkanév és nem csupán a könnyű megjegyezhetőség okán.

A 2012-es superior tétel mintaszerűen sikerült. Ha már úgyis október lett az olaszrizling hónapra, úgy méltó, ha mi is egy ilyen remek bort mutatunk be. Szalmasárgánál leheletnyit mélyebb, aranynál kicsit világosabb szín, szép, elegánsan tiszta. Illatban hozzá az elvárható és jellegzetes mandula, barackmag illatot, de jut terep a fehérhúsú őszibarack gyümölcsének is, hozzá még mézes virágillatok, akác, hárs.

Kifejezetten vonzó, friss, üde illet, koncentrált nyárutó. Tovább…

Maczkó: Villányi Rosé Cuvéé 2012 – kritika

Maczkó – Villányi Rosé Cuvéé 2012Van itt minden, mint a búcsúban: ötféle szőlőből állt össze a villányi Maczkó pincészet 2012-es rozéja, ennek megfelelően sok tekintetben komplex, összetett jelleget mutat. Másfelől azonban klasszikusan nem elemzésre szánt borról van szó, a magnum palackos kiszerelés, a kedvező árazás egyaránt mutatja: ez a kifutó tétel az utolsó nyári vitorlázásokra, kerti partikra, baráti összejövetelekre szolgál.

A pohárban némi szénsavas pezsgést mutat (ez még a fröccs készítés előtt van!), színe inkább világos tónusú, pirosas-rózsaszínes, friss lazac árnyalat. Feltapadást, testességet nem érzékelünk.

Illatban egyértelműen érett gyümölcsösség a jellemző, kifejezetten kellemes illat, málna, szamóca és némi virág-, rózsaszirom. Az orrban szépen visszaköszön az a komplexitás, amit a sokféle szőlőfajta elegye kölcsönöz a bornak.

Az első korty kevésbé mutatja az érett jegyeket, mint amilyenre számítunk a szaglás után, de azért az epres-málnás gyümölcsösség itt is dominál, az érettség azonban némi citrusossággal párosul. Tovább…

Jackfall: Duett 2006 – kritika

Jackfall: Duett 2006Palackposta: mit tud nekünk üzenni Villány 2006 távlatából? Emlékszik, aki emlékszik, nevezett év kifejezetten jó évjáratnak számított, az őt körülvevő esztendők sem voltak rosszak, de ez még azok közül is kiemelkedett. Igaz azonban, hogy a magyar borvidékekre egyelőre nem jellemző a hosszan eltartható, majd’ teljes évtizedig is érvényes bor. (Akad persze sok ilyen is, Villányban is, Tokajban is, Somlón is.)

Ez a tétel egy négyes házasítás ebből három világfajta, egy pedig a helyi erő. A túlérettségre, kifutásra utaló jegyek valóban nincsenek túlsúlyban, színében élénk rubin, gyönyörű tisztaság, téglás fáradtságnak semmi jele. A pohárszéli komoly feltapadás már utal arra, hogy nagy testű versenyzővel van dolgunk.

Illatában az érettség, kellemes, édes gyümölcsösség az első komponens, talán szilva, ringló a leginkább. Másodlagosan van egy kis avaros jelleg is, ami rövid levegőztetésért kiált. Ezek alapján tehát úgy vélnénk, hogy javában a csúcson van a bor, életgörbéje még nem tart lefelé, ám a kóstolás már bizonytalanná tehet, és inkább arra hajlunk, hogy a bor utolsó pillanataiban van, érdemes időn felhörpölni. Tovább…

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvée – kritika

Limitált szériás, magnum palackos kiszerelés: igazi exkluzív tartalmat ígér Bősz Adrián fiatal szekszárdi borász 2009-es házasítása. Alapvetően franciás alapú bort várhatnánk (Cabernet Franc és Merlot mellett kisebbségben marad a kékfrankos), de végül még sem lesz ennyire egyszerű a képlet.

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvéeA pohárban tiszta, klasszikus rubin szín mutatja, hogy a bor most van a legideálisabb állapotában. Közepesen intenzív, kissé talán vékony is a színhatás, de a nagyobb testről azért komoly feltapadás tanúskodik. Illatában is a teljes érettség köszön vissza, valószínű, hogy ez a bor most van a topformájában.

Szekszárdias, istállós – animális, dohányra és bőrre emlékeztető illatjegyekkel találkozunk, kicsit tán meg is ijedhetünk ezektől, de alapos levegőztetés után csak a kellemes élmények maradnak… A gyümölcsök, szilva, ringló csak később érkeznek meg, némi édeskés, behízelgőbb illatokkal együtt.

Az első kortyok szép harmóniát mutatnak: a súlyos tanninokat megfelelő mennyiségű sav ellenpontozza. Az édeskés jelleg a szájban már nem érezhető, inkább itt is az animalitás válik uralkodóvá. Összességében nem valami „Bősz Adriános” a tétel, de mindenképpen karakteres, Szekszárdra jellemző házasítás, amelyben végül a kékfrankos karcosabb jegyei is meghatározóak, sokkal kevésbé lágy tónusú mint ahogy az összetétel alapján akár gondolhatnánk. Tovább…

Kislaki Bormanufaktúra – Jánoshegyi Rajnai Rizling 2010 – kritika

A legfiatalabb Légli legfiatalabb rajnai rizlingje, ráadásul a közmondásosan nehéz 2010-es évből. Mindössze kétezer palackban készült ez a hordóban erjesztett és érlelt tétel, természetes „élesztővel”, vagyis ténylegesen a természet erejére bízva az ízvilágot és a fajtajelleget. Az eredmény pedig egy igazi, ha nem lenne képzavar: klasszikus kézműves bor, nem követ sem trendeket sem divatirányzatokat. Tovább…

Vida Családi Borbirtok: Hidaspetre Kékfrankos (2007)

Régen kaptam tesztelésre, kóstolásra ezt a bort, és elkövettem azt a hibát, amit nem kellett volna: szándékosan nem néztem meg most a címkét, megpróbáltam vakon kóstolni. A tétel így alaposan megtréfált: sosem mondtam volna meg róla, hogy (tisztán) kékfrankos van a pohárban. Utólag persze könnyű okosnak lenni, még a hátcímke is azt írja, hogy a kékfrankos „átlényegült” változatát fogyaszthatjuk, de hogy ennyire!

Vida Családi Borbirtok: Hidaspetre Kékfrankos (2007)A 2007-es jó évjáratnak számított Szekszárdon, és különösen sok napot gyűjthetett össze az az eldugott, elzárt Hidaspetre dűlő, ahonnan ez a bor is származik. Noha ilyen korú boroknál már megesik az ellenkezője, ez a kékfrankos tökéletesen életben van, évekig eltarthatónak tűnik, még a színe sem fordult teljesen rubinba, friss, fiatal hatású, lendületes bor. Nem túl sötét, közepesen intenzív, teljesen tiszta szín. Illatában egészen mesés, komplex. Elsőként érett gyümölcsök, szinte egészen édes illatok kerülnek elő, főleg piros és fekete bogyós gyümölcsök, de később, második hullámban észrevehetőek animális jegyek is, bőr, dohány, avar és persze a Szekszárdra oly jellemző decens fűszeresség. Tovább…

Ő szinte bor – Hárságyi Családi Pincészet – Birtokbor 2008

A vadregényes és egészen pirinyó Palkonya a villányi borvidék integráns része. Itt borászkodik kis, másfélhektáros családi pincészetében Hárságyi Bálint, első generációs borász, kinek nevét mostanság kezdik csak felfedezni a borértők. Innentől számítva pedig még hosszú az út a nagyközönségig. Különösen úgy, hogy első borától, a most kóstolt 2008-as Birtokbortól nem voltam elájulva.

Hárságyi Családi Pincészet – Birtokbor 2008A borász ars poeticája szerint „őszinte” borokat készít, hajlik a biogazdálkodásra, meghajtja fejét az előtt, amit a természet kínál. Néha, úgy látszik, jobb lenne kicsit alkudozni az Isten adta természettel. A 2008-as bor (zweigelt alapon kevés cabernet sauvignon és portugieser) már kitöltéskor fáradtnak, tompának hat. (Szűretlennek is nézem, ez talán menti valamelyest a tompa színhatást.) Közepesen intenzív, zweigelthez képest mélynek tekinthető rubin szín, a széle felé téglaszín, terrakotta jegyek is jelzik, hogy ez a tétel bizony lassanként túl van a zenitjén. Illatában érett gyümölcsök, és animális, bőrös jelleg.

A zweigelt itt némi fűszerességet, feketeborsot is csempész az összhatásba. Kóstolásra is a fáradtság az első: a savak eltünedeztek, uralkodik a tannin, még némi kocsány-kesernyésség is rontja az összhatást. Vége felé megjelennek azért az érett gyümölcsök, és szép, decens alkohol. Tovább…

Régebbiek