Marhafertő

Nehéz eltalálni a budai polgárság ízlését, több, magas polcra helyezett vendéglő üzemelt már a tizenkettedik kerület e kedélyesen eldugott pontján, sőt, maga a Vendéglő a KisBíróhoz is más néven indult egy-két évvel ezelőtt. Korábban ugyanis a pesti Bock Bisztró budai „kirendeltségeként” nyitott meg a hely, de rövid idő után rájöttek, hogy Bíró Lajos főszakács-társtulajdonos személye és neve még inkább vendégmágnesként működik. Bíró ugyanis pörög-forog, rengeteget szerepel, nevéhez újabb és újabb piaci kifőzdék, hentesüzemek és persze minőségi éttermek kapcsolódnak, integráns része, meghatározó alakja a gasztronómiai forradalomnak.

Tovább…

Bock Bisztró Balaton – kritika

Döbbenetes panoráma, még döbbenetesebb autópark fogad minket a Balaton túlsó csücskénél, Vonyarcvashegy oldalában. Itt aztán tényleg összegyűltek a gazdagok és szépek, akik ösztönből tudják mi a jó. Hosszában-széltében beláthatjuk az egész tavat a volt Festetics kastély tágas teraszairól, és meghittebb erkélyéről, alattunk a balatoni naplemente romantikus fényében makettszerűen úsznak el az apró játékvitorlások (már amelyiknek a gazdái nem éppen itt ücsörögnek körülöttünk).

Ez itt tehát az „első vidéki” Bock bisztró, amely a lánc negyedik eleme: a pesti és a budai oldal egy-egy kirendeltsége mellett, a kies koppenhágai étterem után idén télen nyílt meg a balatoni Bock. Az északi part népének nagy felvevőképessége van a minőség tekintetében, a déli partnak meg ott a Kistücsök: a Bock bisztró nyerő helyzetben van. Már csak jól kell csinálni.

Bock Bisztró Balaton

Kép: Bock Bisztró Balaton / Facebook

Az étlap mintegy kétharmada, mondjuk így, a kályhától indul, a körúti Bock legnépszerűbb fogásait kínálja, a kisebbik harmadban pedig teret enged a Balaton régiónak. Tovább…

Bíró Lajos: Sok vagyok – kritika

Már a címlapon sem bír magával: a sokszereplős éttermi életkép tüzetesebb vizsgálata után feltűnik, hogy valamennyi szereplő – más-más pózban és öltözékben – maga Bíró Lajos. Felveszi a rendelést, integet, intézkedik, belép az ajtón, ételt visz ki, tárgyal a pincérrel, ajtónállóként üdvözli – maga-magát. Sok van belőle, pedig a cím ellenére, Bíró Lajos egy és oszthatatlan, a kis hazai gasztroforradalom fenegyereke, a megújulásért küzdő maroknyi hadsereg kezdetektől hű fegyverhordozója. A könyv alcíme is személyiségjegyeket hordoz magán: „pofátlan ínyencségek, botrányos finomságok”.

Bíró Lajos: Sok vagyok

Bíró séf ugyanis nem bírja a langyos állóvizet. Pezseg körülötte az élet, és a most közzétett, korábban tán féltve őrzött receptek sem hagyományosak, annak ellenére, vagy azzal együtt, hogy a legmagyarabb magyar konyhát képviselik. Tovább…

Egy csillag margójára

Hát megtörtént. Pont mire az egész ország avatott Michelin szakértő lett, önbeteljesítő jóslatként sikerült kiizzadnia a magyar gasztronómiának egy csillagot.

A Michelin guide-hoz való szakértelem már lassan felnőtt a futball szövetségi kapitány szintjére, mindenkinek volt és van álláspontja, titkos, bennfentes információi. A csillag kizárólagos helyet követelt magának a gasztro-közbeszédben, ez lett “az ómega és az alfa”. Már az is hír volt, ha valamely csúcshely arról nyilatkozott, hogy ő speciel nem gyúr a csillagokra, mert a maga útját járja. (És persze titkon reménykedik, hogy ez az út a csillagokhoz.)

A Michelin csillagra való gyúrás: befektetés, méghozá tudatos befektetés. Olyannyira az, hogy – amennyire a történet megismerhető – a LouLou bele is bukott a túl korán megindított hajrának. Tovább…