Gombhoz a kabát – Arcade Bistro kritika

Hosszú és sikeres út áll az Arcade Bistro mögött, amely már egy évtizednél is régebben gazdagítja a megújulásra kész, modern helyek még mindig nem elég széles táborát. Már megnyitásakor is újszerű, minőségi konyhával vetette észre magát, majd ahogy fokozatosan nyíltak meg egyre-másra a hasonlóan magasra törő helyek, megújult az Arcade is. Sokkal jellemzőbb, hogy a sikeres, nyitáskor modernnek számító helyek ellustulnak, belassulnak, majd mire föleszmélnének, már le is maradtak a versenytársak mögött és kénytelenek lehúzni a rolót.

Az Arcade tehát felvette a kesztyűt, ráncfelvarráson, stábváltáson esett át, és továbbra is várja a kényes ízlésű budai (nagy)polgárságot. A tudatos építkezés meghozta az elismeréseket is, tavaly óta egyrészt a Michelin Guide jó szívvel ajánlható Bib Gourmand minősítése mellé a másik nagy étteremkalauz, a Gault Millau is 15 pontot, vagyis két szakácssipkát szavazott meg a helynek.

Magasak tehát az elvárásaink, ezzel együtt eléggé lentről indít sajnos a hely. Tovább…

Egy csillag margójára

Hát megtörtént. Pont mire az egész ország avatott Michelin szakértő lett, önbeteljesítő jóslatként sikerült kiizzadnia a magyar gasztronómiának egy csillagot.

A Michelin guide-hoz való szakértelem már lassan felnőtt a futball szövetségi kapitány szintjére, mindenkinek volt és van álláspontja, titkos, bennfentes információi. A csillag kizárólagos helyet követelt magának a gasztro-közbeszédben, ez lett “az ómega és az alfa”. Már az is hír volt, ha valamely csúcshely arról nyilatkozott, hogy ő speciel nem gyúr a csillagokra, mert a maga útját járja. (És persze titkon reménykedik, hogy ez az út a csillagokhoz.)

A Michelin csillagra való gyúrás: befektetés, méghozá tudatos befektetés. Olyannyira az, hogy – amennyire a történet megismerhető – a LouLou bele is bukott a túl korán megindított hajrának. Tovább…