Az ALDI-ba eredetileg őrölt manduláért mentünk, mert ott olyat is lehet kapni, de mégsem, így helyette egy zacskó Nussfülle (Feine: natürlich) vétetett. Erről azt kell tudni, ha valaki még nem találkozott volna effélével, hogy pici mogyoró és sok más (cukor, liszt, zsemlemorzsa, kakaó, aroma) felhasználásával egy mogyoró ízű por jön létre, melyet tejjel elvegyítve sütemények, csigák, kiflik töltésére néhány másodperc alatt alkalmas masszává válik, nem kevés időt, energiát, és tegyük hozzá, pénzt is megspórolva. Mivel a mi tervünk az volt, hogy a sütemény tésztájában a mandula a liszt szerepét tölti be és nem a töltelékét, rövid fejvakarás következett. A következő, kicsit hosszabb a recept olvasásakor zajlott. Képzeljünk el egy rendkívül bonyolultan készülő csokoládétortát, amely torta feltálalásának pillanatában a munkaasztal szélén egy lábosban felolvasztott csokoládé és vaj hűl: oda tettük még az előző oldal közepén, aztán mindenki elfeledkezett róla, szerző, szerkesztő, kiadó.

Ilyen előzmények után a házi szakács két dolgot tehet: bemegy olvasni valami könnyű regényt és pihenteti a lábát vagy – és ha nem így lett volna, most nem volna miről írni – belevág az ismeretlenbe.
Belevágtunk hát az ismeretlen ismerős vájdlingba 3 tojást, egy teáskanál vanília-aromát és elkezdtük verni. Tovább…