Chilis-citromos csirke

Ismét levettem a polcról a slow cookert, de ismét bebizonyosodott, hogy a sütő, ha lehet, még jobb az egytálételek készítésére. De az eredmény így is megfelelt a várakozásoknak. (Melyek elsősorban hosszasak voltak, 8 órán át ment a ketyere.) És még a sütőben is rásütöttem egy kicsit.

Az előnyök azonban most is jelentkeztek. Elsősorban arra kell gondolni, hogy a slow cookerbe tényleg csak bele kell dobálni a hozzávalókat, be sem kell gyújtani a sütőt, csak bedugni a villanyba a főzőt és lefeküdni aludni.

Az alvás előtt a következőket tettem – bele –. Alulra pár hámozott, felkarikázott krumplit. Erre „rusztikusra” vágott vöröshagymát, majd felkarikázott sárgarépát. Következtek a csirkecombok, majd felaprított fokhagyma, ismét hagyma, krumpli. Öntöttem rá egy konzerv egész gombát is. Sóztam, borsoztam.

Majd felöntöttem az egészet (szója)tejszínnel, és ugyanannyi vízzel. Került bele még egy-két deci száraz fehérbor is. Adtam hozzá két leveskockát, illetve megszórtam chilivel, majd az egészet beborítottam felkarikázott citrommal. Ekkor kapcsoltam be a cuccot, ami reggelre el is készítette a chilis-citromos-csirkét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a szilárdabb és nemesebb részeket (csirke, krumpli, gomba, répa) kiemeltem, a citromkarikákat kivettem, a visszamaradó levet botmixerrel homogenizáltam. Ezzel a szósszal tálaltam a csirkét, miután egy jénaiban rásütöttem még egy kicsit az egészre. Volt sikere. a slow cooker meg mehet vissza pihenni…

Húsgombócok márványsajt-szószban

Régi nagy kedvencem a sűrű sajtószósztól fuldokló rizs – mindegy is, mit körít. A nagymamám féle változatot reprodukálni sohasem tudtam, de időről időre kísérletet teszek valami hasonló előállítására. Jó alkalom, hogy szilveszterkor vendégek is jönnek, ilyenkor minden sokfelé tálalható partifalatkának nagy keletje van, ezért úgy döntöttem, pici húsgombócokat fogok készíteni márványsajt-szószban, fogpiszkálókra tűzve. Másnap pedig rizzsel megeszem a többit, sok sajtszósszal. Kész is volt a mesterterv.

Fele-fele mennyiségű darált marha- és sertéshúst dolgoztam össze, fűszereztem őrölt római köménnyel, pirospaprikával, sóval. borssal. Egész tojást is tettem bele, hogy ne essen szét főzéskor a sok kis gombóc egy nagy masszává.

A szószhoz vajat olvasztottam és tettem bele darabokra morzsolt, jelentős mennyiségű kéksajtot. Mikor ez elolvadt, felöntöttem vízzel, tejjel, és felforraltam. Szerecsendió, fehérbors, őrölt kömény, tört fokhagyma a fűszere és egy gyűszűnyi fehérbor. Mikor a szósz egyben van, belegurítgatom a kis, falatnyi gombóckákat, amiket aztán pár perc alatt kifőzök, majd kihalászok egy tálba.

Gondolhatnánk, hogy készen vagyunk – de a szósz még nem lesz elég sűrű, csak ha lassú lángon harmadára beforraljuk, és a sűrű szószt kicsit kihűlve a húsra tesszük, és a gombócokba beleszúrjuk a fogpiszkálókat.

És alig várjuk, hogy másnap rizzsel a szószt megehessük végre.

Paradicsomos rizottó kecskesajttal

Kicsit szégyellem is, hogy ilyen egyszerű körettel rukkolok elő, mert tulajdonképpen minden eleme külön-külön szerepelt már itt így vagy úgy a blogon. De ebben az összeállításban még nem, úgyhogy itt az ipi-apacs.

A felfedezés óta hagyománnyá vált sült paradicsomos mártást készítettem el hozzá. Csak az ismétlés kedvéért: félbevágott paradicsomok tepsiben, provance-i fűszerek, só, bors, fokhagyma és hagyma, olívaolajjal sütve, majd az egész egyben leturmixolva. Ezt most még főzőtejszínnel is dúsítottam, és mivel a rizottó nagyon lé-igényes, vizet is tettem hozzá és így forraltam újra fel.

Rizottó – a szó szoros értelmében – több ízben is készült már a blogon, itt is csak egy gyors ismétlésre hagyatkozom.  Kerekszemű, rizottó rizs kell hozzá, itt szoktak a legtöbben, már az eleje előtt elvérezni. Aztán elég nagy és széles serpenyőben / lábasban kell készíteni, ahol a későbbiek során is elfér, amikor már elkezdte felvenni a sok folyadékot. A kerekszemű – rizottó – rizst olívaolajon pirítani kezdjük, megvárjuk, míg valóban tüzesen forró lesz, a szemek opálossá válnak és kicsit “rezegni” is kezdenek. Ekkor elkezdjük kanalanként hozzáadni az előkészített, forrásban lévő mártást/szószt, és egyszerre mindig csak annyit keverünk hozzá, amennyit felvesz. Amikor már a rizs majdnem kész, olyankor is csak harapható, ellenálló állagúnak kell lennie (aka “fogkemény”), és kicsit ragacsos-lucskosnak a szósztól. Ez volt most a fenti paradicsomos mártás.

A rizottó halmokra aztán egy-egy nagyobb karika kecskesajtot tettem, Isten nagyobb dicsőségére – amiből azért a szakács is részesült valamelyest.

Tárkonyos bárányleves rókagombával

Abban a pillanatban dőlt el, hogy tárkonyos bárányleves lesz az előétel, amikor a hentes önzetlenül felajánlotta, hogy kicsontozza nekem a báránycsontot és kijelentő módban mondta, hogy a csontból meg majd főzök valami tárkonyos levest… Ahogy Barney mondja az Így jártam anyátokkal-ban: Challenge accepted. Ezzel a piaci bevásárlás is váratlan fordulatot vett, de néha áldozatot kell hozni. Egy áldozati bárányért. (Például sosem értem, hogy lehet 450 forintot kérni egy csokor friss zöldfűszerért, de mivel egy helyen lehet csak kapni mindenféle friss fűszernövényt, nincs nagy verseny az árazásban. Dohogás vége. A rókakomba már önkéntes vállalás volt, egyúttal ellenállhatatlan is.)

Legyen akkor tárkonyos bárányleves. Mert ugye vannak a csontok, meg egy kis egyéb húsos rész is, ami belefőzhető. Ezeket hideg vízben feltettem főni, majd a forráskor képződő vastag habot alaposan lehalászgattam és kisebb lángra állítottam a gázt. Só, bors és a leveszöldségek következtek, amivel jó hosszan kell együtt főzni a csontokat. Hogy a végeredmény ne legyen nagyon sápadtka, ezen a ponton már tettem bele kurkumát is. Közben kerül bele az apróra metélt friss tárkony (ár 450 HUF!) (és csak a fele kell!) (másra meg mire használjam?).

A vége előtt 10-15 perccel tettem bele feldarabolt zöldbabot és a csíkokra tépkedett rókagombát, ezek már hamar megpuhulnak. Közben ez a megfelelő alkalom a csontok, húsos részek kihalászására és a vállalható húsos részek lecsipkedésére, visszadobálására. Végül lisztes tejfölös habarást készítettem, ezzel besűrítettem és kevés borecetet is adtam hozzá a végén.

Tálaláskor tejföl és friss tárkony is (…) is asztalra kerülhet.

 

Sült paradicsomos kelkáposzta

Ez aztán hibrid a javából, de múltkor annyira bevált a sült paradicsomleves, hogy gondoltam, érdemes tovább variálni. Az ételt elsősorban az itthon lévő / kimaradt hozzávalók alakították, de ez így is van rendjén.

Volt elég sok paradicsomom, ezeket félbevágtam és egy tepsibe állítottam arcukkal fölfelé. Megszórtam provence-i fűszerkeverékkel, apróra vágott fokhagymával, sóval. Rusztikusra vágott lila főzőhagyma is ment a tepsibe mellé, majd meglocsoltam olívaolajjal és sütni kezdem a sütőben. Közben egy egész fej kelkáposztát felkockáztam és kevés olajon, fedő alatt párolni kezdtem. Ennek só és köménymag a kötelező fűszere.

Mikor a paradicsom már elég szépen megsült, az egész tepsi tartalmát botmixerrel folyósítottam, és ezzel a lével öntöttem fel a kelkáposztát. A végeredmény pedig paradicsomos káposzta – no, de micsoda különbség ez, kérem!

Hideg zöldbableves

Nem tudom, van-e valami génháború, vagy tömeges kipusztulás emögött, de tény, hogy zöldbab/vajbab kategóriában szinte már csak a sárgahüvelyest lehet kapni. Márpedig a zöld jobb. A sárgát is nagyon szeretem, jól használható, meg minden, csak a zöld zöldbab – nomen est omen – valahogy jobban a szívemhez nőtt. Mindenféle formában remek, ezért is ragyogtam fel, mikor a közeli zöldségesnél megpillantottam a friss, harsogó és ZÖLD színű zöldbabot.

A kánikulára való tekintettel hideg levesben gondolkodtam, aztán megtörölköztem… A mosott, felvágott zöldbabot feltettem főni, kevés sóval és egy gerezd, aprított fokhagymával. Némi kapor is ment bele, részben mert maradt ki a tökfőzelékből, részben meg mert kell is bele. Mikor a bab elég puha, de még nem plötyi, tettem hozzá egy egész kaukázusi kefírt.Végül még lisztes tejföllel is behabartam, hogy legyen egy kis vastagsága is.

Mindez aztán csak egészen lehűtve értelmezhető, de úgy viszont döbbenetesen hűsítő és finom.

Provence-i sertésragú, sztrapacskával

Ahogy Kohn bácsi mondta az állatkertben a zsiráfra: ilyen állat márpedig nincs; mi is elmondhatjuk a Provence-i sertésragura, hogy ilyen étel pedig nincs. De mostantól van. Elmondom hogy készült.

Húsos szalonnakockákat zsírjára pirítottam, a pörcöket kihalásztam, a zsiradékra ment az apróra vágott vöröshagyma, egy ütemmel később két gerezd fokhagyma is. Utána a kockákra vágott, zsírosabb sertés apróhús – kockázva vettem, nem tudom melyik része volt… Ezt igyekszünk körbepirítgatni, majd só, bors, utána pedig hámozott paradicsomkonzervvel öntjük nyakon – természetesen a konzerv kinyitása után és csak annak beltartalmával. Kevés vízre is szükség lesz, ezután pedig hagyjuk fedő alatt kicsit egybepárolódni az eddigieket.

Fűszerezés: provance-i fűszerkeverék (J), kakukkfű, még egy kis só. Amikor a helyzet biztatóan kezd alakulni, fedő nélkül dolgozunk tovább, hogy a felesleges folyadékmennyiség elpárologhasson és sűrű ragut kapjunk végeredményként. De előbb még ráteszünk szeletelt gombát is, végül pedig apró kockákra vágott, héjában hagyott padlizsánt is. Ezekkel is hagyjuk összedolgozódni, sűrű, átmozgató keverés mellett.

Az elején kihalászott pörcöket (emlékszünk még rájuk?) a köretként tálalt sztrapacskára tesszük rá. Multikulti.

Krumplileves virslivel, kolbásszal

A krumplileves esszenciáját nem lehet tömörebben megfogalmazni, mint ahogy Ő megfogalmazta, jelesül a krumplileves legyen az, ami: krumplileves. Ezzel tulajdonképpen végeztünk is, mégis valami azt súgja, lehet ezt ennél cizelláltabban is összefoglalni, különösen úgy, ha nem teljesen szokványos eljárással készült ezúttal a nagy klasszikus.

Tulajdonképpen egy paprikás krumplihoz eléggé hasonló ételről van szó a „magyaros burgonyaleves” esetében, persze szignifikáns eltérésekkel, leginkább a fűszerezésben és a lé mennyiségében. Vegyük sorban.

Lepirítottam egy szalonnás hagymás alapot, erre tettem rá egy kevés (!) pirospaprikát. Ekkor került rá a hámozott, kockákra vágott krumpli, majd mikor már ezek is átmelegedtek, megszórtam liszttel – ezzel a későbbi rántáskészítős procedúrát is megelőztem. A lisztet elkeverve aztán már fel is öntjük gyorsan vízzel és jöhet a fűszerezés. Só, bors, babérlevél és csombor – utóbbi a Lehel piacos bácsitól, elhasználhatatlan mennyiségben áll rendelkezésre.

Tettem bele leveszöldségeket is, egy-egy sárga és fehérrépát, karalábét. Majd következik még a sűrűje: kolbászkarikák, végül virslikarikák. Amikor a krumplik már puhák, de még nem mállanak szét a villától, készen vagyunk. Ízlés szerint kevés ecet is mehet a tetejére a vége-pillanat előtt.

Opcionálisan tejföllel, erős paprikával, kenyérrel tálaljuk.

Gourmet ismét

Gourmet Fesztivál most is Pünkösdkor, azaz május 12-15. között várja a gasztrokalandorokat a Millenárison, csakúgy mint tavaly, de idén több változás is lesz.

A legjobbak egy helyen

A Gourmet továbbra is az egyetlen olyan rendezvény, ahol felvonulnak az ország top éttermei, és a legjobb enni és innivalókat gyűjti egy helyre a gasztronómia világából. Legyen az étterem, borászat, cukrászda, vagy egyéb finomság. Idén tovább bővül a kínálat, hisz’ immár több mint 120 kiállító vesz részt az eseményen. Itt lesznek a legjobb fővárosi és vidéki éttermek, önálló helyszínt kapnak a Belvárosi Piac kiállítói, köztük A Séf utcája és a szintén Bíró Lajos nevéhez köthető Buja Disznó(k), Gianni lángososa (Fritu), az Aranykaviár street food kiadásban (MoszkaTér), vagy Szabó Győző kulináris kalandja, a Steamboo. Cukrászatok közt ott a Pataki, a Harrer Chocolat vagy a Gerbeaud Kávéház. Lesz gondosan válogatott, minőségi streetfood, pékségek, különböző kézműves termékek és mindenféle ínyencségek. Italfronton is erős a Gourmet: Magyarország legjobb borászatai mellett pálinkászatok, és a már a gasztronómiában is helyet követelő kézműves sörfőzdék kínálatát is mustrálhatják majd a résztvevők.

Hal és vad

Új koncepció a Gourmet-n, hogy míg korábban egy-egy étel került a fókuszba, ezúttal két alapanyag, a hal és a vad mozgatja meg a mesterszakácsok fantáziáját. Mindemellett természetesen saját éttermük legjobb fogásait is elkészítik majd. A két alapanyag apropója pedig, hogy a Gourmet-t közvetlen megelőzően Budapesten zajló, a világ leghíresebb szakácsversenyeként számontartott Bocuse d’Or európai versenyén hal és vad, pontosabban a kecsege és a gímszarvas lesz a két alapanyag. A 20 ország részvételével zajló verseny és a Gourmet összefonódásának nem ez az egyetlen közös pontja: a Gourmet első napján rendezik majd a Bocuse d’Or zártkörű búcsúeseményét, az ún. Bajnokok reggelijét, amelyet követően a verseny résztvevői és a nemzetközi sajtó képviselői a fesztivált is bejárják majd.

 5 +1 Michelin-csillagos étterem séfje, Szabó Győző és a kardhal

Folyamatos programokat kínál idén is a Gasztroszínpad, ahol találkozhatunk a Costes, az Onyx, a Borkonyha, a Tanti és a Costes Downtown, azaz a hazai Michelin-csillagos éttermek séfjeivel, emellett fellép Pesti István is, aki a Tantinak szerzett anno csillagot. Megismerhetjük a Bocuse d’Or szakácsverseny magyar csapatát, akik versenyélményeiket mesélik majd el, de színpadra lép Szabó Győző is, aki ezúttal nem a színészmesterség, hanem a főzés területén mutatja meg képességeit. Sőt tanúi lehetünk majd annak is, hogyan trancsíroznak fel szakszerűen egy kardhalat.

 Új programhelyszín: Gourmet workshop

Idén már nem csak kóstolgathatjuk az ország legjobb falatjait, de el is leshetjük a mesterfogások készítését a kulináris világ számtalan területén. Megtudhatjuk, hogy milyen a pék, ha kreatív, hogyan kerül új megközelítésbe a főzelék, mi kell a jó BBQ-hoz, hogyan bontunk halat, mivel díszítjük a kávét és mi fán terem a trüffel?

 

 

Csészével a világ körül

Mi történik a kávéval, mielőtt a csészénkbe kerül? Honnan származik, hányféle módon pörkölhetik, és mennyi különféle kávégépben készülhet? Kik azok a kávémesterek, és hol találjuk a kávé fővárosait”? Mi az, hogy kávétörténelem és kávékultúra?  Mik a legfrissebb kávétrendek, és hogyan készülnek a kávés italok, sőt mi több a sütemények? Szuna Noémi Kávé – Csészével a világ körül című könyvében káprázatos illusztrációk segítségével minderre fény derül. A kávézás hagyománya ma már Európában is több száz éves múltra tekint vissza, de vajon tényleg egy etióp juhásznak köszönhetjük a kávé felfedezését, egy arábiai muftinak pedig a kávéivás meghonosítását? Hihetünk a számtalan legendának? Talán igen, talán nem, az viszont biztos, hogy mostanra a kávénak is rengeteg változata és elkészítési módja létezik, ezért meglehetősen nehéz feladat beazonosítani a legeslegelsőt.
Legyen az azonban Arabica, Robusta, Supremo, kemény vagy puha szemű, a kávé útja a termőföldtől a csészéig egyre több embert foglalkoztat világszerte. A kávékultúra, akárcsak a gasztronómia látványosan fejlődik, és a kávé már nem csupán az élénkséget, közösségi élményt és a kávéházak hangulatát jelenti, hanem számos recept és a baristák egyik kedvelt alapanyagává is vált.
A Kávé – Csészével a világ körül színes illusztrációkkal és szemléletes leírásokkal mutatja be Afrika, Amerika és Ázsia varázslatos tájait, valamint különböző kávétermelési szokásait, továbbá végigvezet Európa „kávéfővárosain” is. Nem utolsó sorban pedig azt is megtudhatjuk, hogyan indult és alakult a kávé hazai karrierje, és hogy miért is volt világhírű a pesti New York.
És mindez csupán a kezdet. Mivel a kávékészítés mára szakmává vált, egyre több újhullámosnak nevezett kávézóban találkozhatunk speciális kávékülönlegességekkel, illetve a kávé felhasználásának alternatív módjaival. Szuna Noémi könyve pedig nemcsak ahhoz nyújt segítséget, hogy eligazodjunk a legjobb kávézók világában, hanem végigkalauzol minket a különböző kávékészítő eszközök között, illetve számos kávés receptet kínál a mindennapokra is, úgy mint a tiramisus cappuccino, a kávés diós csokoládépuding vagy az alkoholos kávés italok.
Régebbiek