Gedeon Birtok: Arany Sárfehér 2012 – kritika

Gedeon Birtok: Arany Sárfehér 2012Ősi magyar fajta az Alföldről, hát ezek nem igazán kecsegtető hívószavak, ha borról, szőlőről van szó, a Gedeon Birtok azonban olyan gondossággal hozza ki termékeit, hogy nyitottan állunk az újdonság elé.

Kétségtelen persze, hogy a száz százalékig izsáki arany sárfehérből készült bor esetében kevés az összehasonlítási alapunk, de reméljük a legjobbakat. Tiszta, világos szalmasárga szín, frissességre utaló halvány, zöldes reflexekkel, a pohár falán korona nem, pára viszont képződik: nem is kell más egy hőgutás, kánikulai napon, mint egy jéghideg, kisebb testű, alacsony alkoholtartalmú fehérbor.

Az illatát is nehéz behatárolni, közepesen intenzív, más fajtára nem hajazó illatjegyek. Különc. Leginkább egzotikus, déli gyümölcsös illatok jönnek elő: mangó, papaya, de leginkább ananász.

Az előkelő borértők ilyen esetekben nyögik be a „pomeló” gyümölcsöt is, tudván, hogy nyilván senki sem szaglászott ilyesmit az elmúlt egy-két héten… Tovább…

Maczkó: Villányi Rosé Cuvéé 2012 – kritika

Maczkó – Villányi Rosé Cuvéé 2012Van itt minden, mint a búcsúban: ötféle szőlőből állt össze a villányi Maczkó pincészet 2012-es rozéja, ennek megfelelően sok tekintetben komplex, összetett jelleget mutat. Másfelől azonban klasszikusan nem elemzésre szánt borról van szó, a magnum palackos kiszerelés, a kedvező árazás egyaránt mutatja: ez a kifutó tétel az utolsó nyári vitorlázásokra, kerti partikra, baráti összejövetelekre szolgál.

A pohárban némi szénsavas pezsgést mutat (ez még a fröccs készítés előtt van!), színe inkább világos tónusú, pirosas-rózsaszínes, friss lazac árnyalat. Feltapadást, testességet nem érzékelünk.

Illatban egyértelműen érett gyümölcsösség a jellemző, kifejezetten kellemes illat, málna, szamóca és némi virág-, rózsaszirom. Az orrban szépen visszaköszön az a komplexitás, amit a sokféle szőlőfajta elegye kölcsönöz a bornak.

Az első korty kevésbé mutatja az érett jegyeket, mint amilyenre számítunk a szaglás után, de azért az epres-málnás gyümölcsösség itt is dominál, az érettség azonban némi citrusossággal párosul. Tovább…

Jackfall: Duett 2006 – kritika

Jackfall: Duett 2006Palackposta: mit tud nekünk üzenni Villány 2006 távlatából? Emlékszik, aki emlékszik, nevezett év kifejezetten jó évjáratnak számított, az őt körülvevő esztendők sem voltak rosszak, de ez még azok közül is kiemelkedett. Igaz azonban, hogy a magyar borvidékekre egyelőre nem jellemző a hosszan eltartható, majd’ teljes évtizedig is érvényes bor. (Akad persze sok ilyen is, Villányban is, Tokajban is, Somlón is.)

Ez a tétel egy négyes házasítás ebből három világfajta, egy pedig a helyi erő. A túlérettségre, kifutásra utaló jegyek valóban nincsenek túlsúlyban, színében élénk rubin, gyönyörű tisztaság, téglás fáradtságnak semmi jele. A pohárszéli komoly feltapadás már utal arra, hogy nagy testű versenyzővel van dolgunk.

Illatában az érettség, kellemes, édes gyümölcsösség az első komponens, talán szilva, ringló a leginkább. Másodlagosan van egy kis avaros jelleg is, ami rövid levegőztetésért kiált. Ezek alapján tehát úgy vélnénk, hogy javában a csúcson van a bor, életgörbéje még nem tart lefelé, ám a kóstolás már bizonytalanná tehet, és inkább arra hajlunk, hogy a bor utolsó pillanataiban van, érdemes időn felhörpölni. Tovább…

Losonci Bálint: F, mint Furfang, 2012 – kritika

Losonci Bálint: F, mint Furfang, 2012Földrajzi jelzés nélküli, csavarzáras bor: húha! Ráadásul a Mátrából és száz százalékosan furmintból, mindez így együtt nem sok jóval kecsegtetne, ha nem éppen Losonci Bálintról lenne szó, akit ma már méltán nevezhetünk a mátrai borvidék megújítójának. Hozzá csatlakozott még néhány elszánt borász, akik időt és energiát nem kímélve dolgoznak azon, hogy ez a korábban – szerintem joggal – lesajnált borvidék önálló arculatra és beazonosítható erényekre tegyen szert.

Így kell tehát vizsgálni ezt a Furfang nevű tételt is, odafordulással, érdeklődéssel. Tiszta, halvány szalmasárga színnel, kicsit szénsavas pezsgéssel köszön be, szép feltapadást képezve a pohár falán. (Losoncinál nem ritkák a nagy testhez járuló magas alkoholfokok, ez a bor viszont moderáltnak számít a maga 13-as alkoholjával.) Az illat is tiszta, szikár, gyümölcsösség alig-alig érzékelhető, inkább gyógynövények, és ásványosság. Tovább…

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvée – kritika

Limitált szériás, magnum palackos kiszerelés: igazi exkluzív tartalmat ígér Bősz Adrián fiatal szekszárdi borász 2009-es házasítása. Alapvetően franciás alapú bort várhatnánk (Cabernet Franc és Merlot mellett kisebbségben marad a kékfrankos), de végül még sem lesz ennyire egyszerű a képlet.

Bősz Adrián: „Csak egy bor” szekszárdi cuvéeA pohárban tiszta, klasszikus rubin szín mutatja, hogy a bor most van a legideálisabb állapotában. Közepesen intenzív, kissé talán vékony is a színhatás, de a nagyobb testről azért komoly feltapadás tanúskodik. Illatában is a teljes érettség köszön vissza, valószínű, hogy ez a bor most van a topformájában.

Szekszárdias, istállós – animális, dohányra és bőrre emlékeztető illatjegyekkel találkozunk, kicsit tán meg is ijedhetünk ezektől, de alapos levegőztetés után csak a kellemes élmények maradnak… A gyümölcsök, szilva, ringló csak később érkeznek meg, némi édeskés, behízelgőbb illatokkal együtt.

Az első kortyok szép harmóniát mutatnak: a súlyos tanninokat megfelelő mennyiségű sav ellenpontozza. Az édeskés jelleg a szájban már nem érezhető, inkább itt is az animalitás válik uralkodóvá. Összességében nem valami „Bősz Adriános” a tétel, de mindenképpen karakteres, Szekszárdra jellemző házasítás, amelyben végül a kékfrankos karcosabb jegyei is meghatározóak, sokkal kevésbé lágy tónusú mint ahogy az összetétel alapján akár gondolhatnánk. Tovább…

Pelle Pince: Tokaji páros 2011 – kritika

Pelle Pince: Tokaji páros 2011A Pelle név már régen összeforrt a jó minőségű pálinkával, most azonban a borisszák is megtanulhatják a család nevét; egyre több említésre érdemes bor kerül ki mádi pincéjükből. A tokaji borvidék száraz furmintjai egyre több hódolót toboroz Hegyaljának, ebbe a sorba illeszkedik mád vulkanikus talaján beért furmint-hárslevelű házasítás is, amely fele-fele arányban került a palackba. (Innen a név, gondolom.)

Színre klasszikus szalmasárga, ragyogóan tiszta, némi zöldes reflex utal a bor zsenge korára. Illatában először a frivol hárslevelű riszálja magát, áramlanak a pohárból az őszibarackos, mandulás, mézes-virágos jegyek, szinte kedvünk lenne beleharapni ebbe a nyári illatfelhőbe. Később aztán beköszön a férfias, szikár furmint is, amely már mosolytalanabb, hordóhasználatra utaló, fás tónusokkal teszi le a névjegyét.

Az illat összességében szép harmónia: a hárslevelű kedvesen megszelídíti a komor furmintot. Ízben aztán némi szerepcsere jellemzi a házaspárt: élénk, a szakzsargonban „ropogósnak” nevezett savak, barackmag-kesernye: egyértelműen a furmint veteti észre magát jobban, míg a sós-ásványosság a jellegzetes tokaji-mádi talajra utal. Krémes, finomseprős jelleg teszi bársonyossá az egyébként igen lendületes, zabolátlan bort. A hordóhasználat egészen finoman, hátul, a kóstolás során is megjelenik.

Tengeri só kéreg alatt sült branzino, lepényhal izgalmas kísérője lenne, esetleg tésztában, Wellington módon készült lazac is elképzelhető mellé. Személyiségében egy prémiumkategóriás transzvesztita egy elit éjszakai klubban. A legjobb munkaerő.

Radovin-Pósta: Liebling – kritika

Az egyre ismertebb és egyre népszerűbb szekszárdi Pósta borászat egyik 2009-es tételét „saját nevére vette”, és így forgalmazza a Radovin, amely időről időre saját válogatásaival hívja fel a törzsközönség figyelmét egy-egy izgalmasabb, limitált szériaszámú palackra.

Az üzenet a most tárgyalt bor esetében igen erős és egyértelmű: saját márkával, egyszerűen csak Liebling elnevezéssel, minimális további információval a címkén. Ez a borkereskedés jelenlegi kedvence és kész. Vicces/bosszantó módon, még az évszámot sem lehet felfedezni a palackon. Annyi derül ki, hogy Cabernet Franc és Merlot házasítás.

Az interneten rákeresve, további információként kiderül, hogy 2009-es szüretből származik, és szűretlen mondják, amit erősen kétkedve fogadok: kristálytiszta, csillogóan tükrös felszín, egészen bársonyos megjelenés. Ez nem a szűretlen borok sajátja, ha mégis, akkor különleges technológiával állunk szemben. Színe sötét, még bíbor, de lassanként rubinba hajló színvilággal. A pohár falán komoly feltapadás jelzi, hogy komoly, nagytestű versenyzőről van szó.

Az illatjegyek tovább fokozzák a várakozásokat. Tovább…

Centurio Szőlőbirtok: Cabernet Franc 2011 – kritika

Centurio Szőlőbirtok: Cabernet Franc 2011Cabernet franc a mátrai borvidékről, Gyöngyöstarjánból. Kuriózum, hiszen ezt a nehéztüzér fajtát Magyarországon inkább Villányhoz, Szekszárdhoz, esetleg Egerhez kötik, a Mátra nem számít közmondásosan ideális terepnek. De Ludányi Balázs, fiatal mátrai borász amúgy is kicsit különutas hírében áll, nem csatlakozik kézműves egyesületekhez, ki-kiénekel a kánonból. Így aztán szépen illeszkedhet kis birtokánál fogva egyelőre szűk portfoliójába egy ilyen tétel is.

Ami azt illeti, a kapszula is szépen illeszkedik a palackra, alig lehet lehámozni az ujjbegy épségének megőrzésével. A külső megjelenés páratlanul elegáns amúgy, egyedül ezért a kis elszabottságért kár. Milyen legyen egy Mátra környéki cabernet franc színe? Ezé a tételé szép, tiszta, teljesen bíbor árnyalatú, közepesen intenzív és persze nem igazán mély, inkább „átlátszó”: a fajtajelleg itt kevéssé képes érvényesülni. Komoly korona viszont képződik, ez a jelentős alkoholnak (14,5) is köszönhető.

Illatában nem győz meg, elsőre pinceszag, kis doh támad, ez később pipadohánnyá szelídül, másodlagos jegyeiben érett piros erdei gyümölcsök, ici-pici fűszeresség is előkerül. Tovább…

Kislaki Bormanufaktúra – Jánoshegyi Rajnai Rizling 2010 – kritika

A legfiatalabb Légli legfiatalabb rajnai rizlingje, ráadásul a közmondásosan nehéz 2010-es évből. Mindössze kétezer palackban készült ez a hordóban erjesztett és érlelt tétel, természetes „élesztővel”, vagyis ténylegesen a természet erejére bízva az ízvilágot és a fajtajelleget. Az eredmény pedig egy igazi, ha nem lenne képzavar: klasszikus kézműves bor, nem követ sem trendeket sem divatirányzatokat. Tovább…

Vida Családi Borbirtok: Hidaspetre Kékfrankos (2007)

Régen kaptam tesztelésre, kóstolásra ezt a bort, és elkövettem azt a hibát, amit nem kellett volna: szándékosan nem néztem meg most a címkét, megpróbáltam vakon kóstolni. A tétel így alaposan megtréfált: sosem mondtam volna meg róla, hogy (tisztán) kékfrankos van a pohárban. Utólag persze könnyű okosnak lenni, még a hátcímke is azt írja, hogy a kékfrankos „átlényegült” változatát fogyaszthatjuk, de hogy ennyire!

Vida Családi Borbirtok: Hidaspetre Kékfrankos (2007)A 2007-es jó évjáratnak számított Szekszárdon, és különösen sok napot gyűjthetett össze az az eldugott, elzárt Hidaspetre dűlő, ahonnan ez a bor is származik. Noha ilyen korú boroknál már megesik az ellenkezője, ez a kékfrankos tökéletesen életben van, évekig eltarthatónak tűnik, még a színe sem fordult teljesen rubinba, friss, fiatal hatású, lendületes bor. Nem túl sötét, közepesen intenzív, teljesen tiszta szín. Illatában egészen mesés, komplex. Elsőként érett gyümölcsök, szinte egészen édes illatok kerülnek elő, főleg piros és fekete bogyós gyümölcsök, de később, második hullámban észrevehetőek animális jegyek is, bőr, dohány, avar és persze a Szekszárdra oly jellemző decens fűszeresség. Tovább…

Újabbak Régebbiek