Ősi magyar fajta az Alföldről, hát ezek nem igazán kecsegtető hívószavak, ha borról, szőlőről van szó, a Gedeon Birtok azonban olyan gondossággal hozza ki termékeit, hogy nyitottan állunk az újdonság elé.
Kétségtelen persze, hogy a száz százalékig izsáki arany sárfehérből készült bor esetében kevés az összehasonlítási alapunk, de reméljük a legjobbakat. Tiszta, világos szalmasárga szín, frissességre utaló halvány, zöldes reflexekkel, a pohár falán korona nem, pára viszont képződik: nem is kell más egy hőgutás, kánikulai napon, mint egy jéghideg, kisebb testű, alacsony alkoholtartalmú fehérbor.
Az illatát is nehéz behatárolni, közepesen intenzív, más fajtára nem hajazó illatjegyek. Különc. Leginkább egzotikus, déli gyümölcsös illatok jönnek elő: mangó, papaya, de leginkább ananász.
Az előkelő borértők ilyen esetekben nyögik be a „pomeló” gyümölcsöt is, tudván, hogy nyilván senki sem szaglászott ilyesmit az elmúlt egy-két héten… Tovább…
Van itt minden, mint a búcsúban: ötféle szőlőből állt össze a villányi Maczkó pincészet 2012-es rozéja, ennek megfelelően sok tekintetben komplex, összetett jelleget mutat. Másfelől azonban klasszikusan nem elemzésre szánt borról van szó, a magnum palackos kiszerelés, a kedvező árazás egyaránt mutatja: ez a kifutó tétel az utolsó nyári vitorlázásokra, kerti partikra, baráti összejövetelekre szolgál. 
Palackposta: mit tud nekünk üzenni Villány 2006 távlatából? Emlékszik, aki emlékszik, nevezett év kifejezetten jó évjáratnak számított, az őt körülvevő esztendők sem voltak rosszak, de ez még azok közül is kiemelkedett. Igaz azonban, hogy a magyar borvidékekre egyelőre nem jellemző a hosszan eltartható, majd’ teljes évtizedig is érvényes bor. (Akad persze sok ilyen is, Villányban is, Tokajban is, Somlón is.)
Földrajzi jelzés nélküli, csavarzáras bor: húha! Ráadásul a Mátrából és száz százalékosan furmintból, mindez így együtt nem sok jóval kecsegtetne, ha nem éppen 
A pohárban tiszta, klasszikus rubin szín mutatja, hogy a bor most van a legideálisabb állapotában. Közepesen intenzív, kissé talán vékony is a színhatás, de a nagyobb testről azért komoly feltapadás tanúskodik. Illatában is a teljes érettség köszön vissza, valószínű, hogy ez a bor most van a topformájában.
A Pelle név már régen összeforrt a jó minőségű pálinkával, most azonban a borisszák is megtanulhatják a család nevét; egyre több említésre érdemes bor kerül ki mádi pincéjükből. A tokaji borvidék száraz furmintjai egyre több hódolót toboroz Hegyaljának, ebbe a sorba illeszkedik mád vulkanikus talaján beért furmint-hárslevelű házasítás is, amely fele-fele arányban került a palackba. (Innen a név, gondolom.) 
Cabernet franc a mátrai borvidékről, Gyöngyöstarjánból. Kuriózum, hiszen ezt a nehéztüzér fajtát Magyarországon inkább Villányhoz, Szekszárdhoz, esetleg Egerhez kötik, a Mátra nem számít közmondásosan ideális terepnek. De Ludányi Balázs, fiatal mátrai borász amúgy is kicsit különutas hírében áll, nem csatlakozik kézműves egyesületekhez, ki-kiénekel a kánonból. Így aztán szépen illeszkedhet kis birtokánál fogva egyelőre szűk portfoliójába egy ilyen tétel is.
A 2007-es jó évjáratnak számított Szekszárdon, és különösen sok napot gyűjthetett össze az az eldugott, elzárt Hidaspetre dűlő, ahonnan ez a bor is származik. Noha ilyen korú boroknál már megesik az ellenkezője, ez a kékfrankos tökéletesen életben van, évekig eltarthatónak tűnik, még a színe sem fordult teljesen rubinba, friss, fiatal hatású, lendületes bor. Nem túl sötét, közepesen intenzív, teljesen tiszta szín. Illatában egészen mesés, komplex. Elsőként érett gyümölcsök, szinte egészen édes illatok kerülnek elő, főleg piros és fekete bogyós gyümölcsök, de később, második hullámban észrevehetőek animális jegyek is, bőr, dohány, avar és persze a Szekszárdra oly jellemző decens fűszeresség. 
Legutóbbi hozzászólások