Lehet fanyalogni a fast foodtól, vagy még inkább “junkfoodtól”, de nem érdemes. Ráadásul figyelemre méltó változások zajlanak a kínálatban, ami még érdekessé is teszi az egészet.

A Wendy’s sajnálatos távozása óta a Burger King egyeduralkodó a gyorsétkezdék területén. Reméljük azért még akad majd egy-két kihívó a nem túl távoli jővőben.

Érdekes tendencia a világban, hogy a fast food vonalon is teret követel magának a fúziós konyha. Ha gyorsétkezésről van szó, nyilván egyúttal Amerikáról is szó van. Az Egyesült Államokban egyre nagyobb a spanyolajkú bevándorlók aránya az össznépességben, és ez befolyásolja az étkezési keresletet is. A gyorséttermi láncok beépítik kínálatukba a latin-amerikai ízvilágot, a “tex-mex” jellegű fogásokat. Ez a folyamat jelenik meg az “orientál”, vagy távol-keleti vonalon is. Egyre többször szerepel a menün valami édes-savanyú szószos burger, mindenféle halas, csípősnek álcázott, de inkább tucatízű szendvics.

A másik folyamat az erőteljes médiaellenszél miatt alakult ki. A “Supersize me” McDonald’s-ot kóstolgató férc-dokumentumfilm, és az ennek farvizén haladó leleplezős könyvek, cikkek, filmek arra kényszerítik az éttermeket, hogy egészségesebbnek tűnő fogásokkal is előhozakodjanak, ami kétségtelenül némi kreativitásra kényszeríti az érintett cégeket. Ma már nem elég kétféle salátát tartani a menün, amelyek között két sonkacsíkon kívül nincs is különbség. (Amúgy állítólag a dresszing legalább annyira hízlal, mint bármelyik hagyományos szendvics.) Úgyhogy jönnek az egytálételek, tészták, chili con carne-k (ld még fúziós konyha…), és társaik. Mindez persze jó, a változatosság gyönyörködtet, de szerintem továbbra is “cipőt a cipőboltból”, vagyis hamburgert a Burger Kingből. Legalábbis Budapesten. Tovább…