Dobozoltam

Volt szerencsém kipróbálni egy újabb házhoz szállítós terméket. A Kitchen Box arra esküszik, hogy a főzést többen kedvelik, mint a bevásárlást. Vagy ha épp nem is a kedveltségen múlik a dolog, mondjuk inkább úgy, hogy szívesebben áldozunk az időnkből a főzésre, semmint a bevásárlásra és a főzésre együtt.

Így a Kitchen Box kész receptekhez küldi a kiporciózott, minőségi hozzávalókat, a főzés már a mi dolgunk. (Szemben például a majdnem készre főtt, csak befejezendő, vagy épp a készen szállított ételekkel.)

Mi ezúttal a Chicken tikkát tettük próbára, és, mondhatom, a leírásnak megfelelő lett a végeredmény, fantasztikus illatokkal, majd pedig ízekkel. (Vicces egyébként, hogy a nem túl bonyolult receptet aprólékos gonddal követtem magam is, nehogy elrontsak valamit, miközben azért sorvezető nélkül is el tudok készíteni ennél rafináltabb dolgokat is.) Ami jó, hogy az elkészítéshez egy serpenyőre és egy edényre van csak szükség, meg persze vágódeszka, fakanál, kés, de ennél tényleg semmivel sem bonyolultabb. A fűszereket kis adagokban, szépen csomagolva megkapjuk, külön tégelyben jött a két evőkanálnyi mogyoróolaj, külön a paradicsomsűrítmény, és kis vákuumos zacskóban a csirkemell filé, a hagyma, stb. Innen már tényleg gyerekjáték volt a győzelem, 30-35 perccel később az asztalon gőzölgött a (szűken) kétszemélyes chicken tikka.

ez a hivatalos oldalról való...

Jó játék ez. De azért két fenntartást is muszáj megemlíteni: egyfelől – noha nem vagyok biohuszár és zöldharcos -, fáj az ember szíve, ennyi kis műanyag tégelyt, dobozkát, zacskót egyetlen főételért kidobni. Másfelől, én például szeretem a főzésben azt is, hogy kimaradnak alapanyagok, megmarad valamennyi a fogásokból, amit utána újra lehet még gondolni, új alapanyagokat venni hozzá, tehát a háztartás részeként működtetni a főzést – minthogy az is. A dobozolás ezt nem teszi lehetővé, itt mindenből pont annyi és pont úgy van, ami ahhoz az adott egy fogáshoz kell. (És mi lesz a levessel, meg a desszerttel? ) Szóval egy romantikus estéhez ideális, életvitelszerűen talán kevésbé praktikus. De mindenképpen a legjobbak közül való.

Spárgás csirkeleves

Igazából egy melléktermék, de valahogy annyira gazdag íze lett, hogy érdemes megemlékezni róla. Elsősorban főtt csirkecombot szerettem volna előállítani, de ha már így járunk el, akkor készüljön valami levesféle is.

A kiindulás tehát a szokásos: csirkecombot hideg vízben felfőzünk, a keletkező habot leszedjük. Itt majdnem húsleves irányba indul a dolog, mert került bele répa és karalábé, valamint egy kisebb fej hagyma. Fűszerként a só és egész bors mellett még egészen kapható bouquet garnit tettem bele, ami lényegében provance-i fűszerkeverék gézbe csomagolva. (Otthon is előállítható, ha valakinek hét anyja van.)

Amikor a csirke és a zöldségek puhulni kezdtek, mehettek bele a puhább zöldségek: darabolt zöldspárga, frissen fejtett zöldborsó és gomba. Illetve egészben, kiszedhető állapotban egy csokor petrezselyem is.

A csirkecomb végül elkelt máshogy, de a visszamaradt „zöldségleves” elsőrangú lett, ami egy mellékterméktől elég komoly teljesítmény.

Spárgás szűzérmék

A spárga szezon mindig a pánikról szól: jaj, istenem, mindjárt vége, és még alig ettem spárgát. Így aztán próbálok minél többször beszerezni, és minél többféle ételt spárgával kínálni, kiegészíteni.

Állandó dilemma a fehér illetve zöldspárga kérdése is, előbbit jobb kedvelem, utóbbit nem kell pucolni; micsoda különbség! Ezúttal a macerásabb, pucolandó változatot részesítettem előnyben. A tisztítás után két-három centis darabokra vágtam, és olívaolajon, kevés vízzel, lefedve párolni kezdtem. Ezt követően – ez az újítás – darabocs paradicsom konzervet adtam hozzá, ebben készült végül el, zöld fűszerekkel, sóval, borssal, és egy két egész karika citrommal.

Közben egy szép sertésszűzet korongokra vágtam, kicsit megnyomkodtam, só, bors, fokhagyma szentháromsággal ízesítettem, majd serpenyőben kíméletesen megsütöttem. A húst aztán tálalás előtt még a paradicsomos spárgaszószban is átmelegítettem, rizzsel tálaltam. Ajánlom másoknak is.

Csülöktatár

Ez most nagyon durván más tollával ékeskedés, mert a recept a Bodrogi család titkos receptje, ami annyira azért nem titkos, hogy ne legyen kint a neten… De hátha Süsüt, a nemzet színészét kevesebben ismerik, mint a jó öreg Dibbukot, így itt is megtalálható lesz ezen túl a csülöktatár receptje. Legfőbb oka, hogy nagyon bevált.

Mondjuk kevés kockázat van vele… Füstölt hátsó csülökkel indul a produkció, ezt teljesen szét kell főzni, amíg lényegében leesik a csontról. A főzőlébe érdemes tenni egész borsot, fokhagyma gerezdeket is, mert aztán le lehet fagyasztani, elhasználgatni.

Ha a csülök már rezgősen puha, rusztikus darabokra szeljük és ledaráljuk (lechoppereljük). Igen, a bőrt is. Igen, a zsírt is. Az egészet egybe a csont kivételével. A masszát elég sok vajjal pástétomosítjuk (apránként beledolgozva, hogy ne essünk túlzásba), megy bele zúzott fokhagyma, apróra vágott lilahagyma, bors, pirospaprika és mustár. Zöldfűszer ízlés szerint, Bodrogi művész úr ketchupot és majoránnát tesz bele, mi viszont ketchupot biztos nem, majoránnát hirtelen felindulás függvényében.

Picit pihenhet a hűtőben a krém, de ne sokat. Pirítóssal, lilahagymával indokolt a fogyasztása.

Újabbak