Chilis-citromos csirke

Ismét levettem a polcról a slow cookert, de ismét bebizonyosodott, hogy a sütő, ha lehet, még jobb az egytálételek készítésére. De az eredmény így is megfelelt a várakozásoknak. (Melyek elsősorban hosszasak voltak, 8 órán át ment a ketyere.) És még a sütőben is rásütöttem egy kicsit.

Az előnyök azonban most is jelentkeztek. Elsősorban arra kell gondolni, hogy a slow cookerbe tényleg csak bele kell dobálni a hozzávalókat, be sem kell gyújtani a sütőt, csak bedugni a villanyba a főzőt és lefeküdni aludni.

Az alvás előtt a következőket tettem – bele –. Alulra pár hámozott, felkarikázott krumplit. Erre „rusztikusra” vágott vöröshagymát, majd felkarikázott sárgarépát. Következtek a csirkecombok, majd felaprított fokhagyma, ismét hagyma, krumpli. Öntöttem rá egy konzerv egész gombát is. Sóztam, borsoztam.

Majd felöntöttem az egészet (szója)tejszínnel, és ugyanannyi vízzel. Került bele még egy-két deci száraz fehérbor is. Adtam hozzá két leveskockát, illetve megszórtam chilivel, majd az egészet beborítottam felkarikázott citrommal. Ekkor kapcsoltam be a cuccot, ami reggelre el is készítette a chilis-citromos-csirkét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Később a szilárdabb és nemesebb részeket (csirke, krumpli, gomba, répa) kiemeltem, a citromkarikákat kivettem, a visszamaradó levet botmixerrel homogenizáltam. Ezzel a szósszal tálaltam a csirkét, miután egy jénaiban rásütöttem még egy kicsit az egészre. Volt sikere. a slow cooker meg mehet vissza pihenni…

Húsgombócok márványsajt-szószban

Régi nagy kedvencem a sűrű sajtószósztól fuldokló rizs – mindegy is, mit körít. A nagymamám féle változatot reprodukálni sohasem tudtam, de időről időre kísérletet teszek valami hasonló előállítására. Jó alkalom, hogy szilveszterkor vendégek is jönnek, ilyenkor minden sokfelé tálalható partifalatkának nagy keletje van, ezért úgy döntöttem, pici húsgombócokat fogok készíteni márványsajt-szószban, fogpiszkálókra tűzve. Másnap pedig rizzsel megeszem a többit, sok sajtszósszal. Kész is volt a mesterterv.

Fele-fele mennyiségű darált marha- és sertéshúst dolgoztam össze, fűszereztem őrölt római köménnyel, pirospaprikával, sóval. borssal. Egész tojást is tettem bele, hogy ne essen szét főzéskor a sok kis gombóc egy nagy masszává.

A szószhoz vajat olvasztottam és tettem bele darabokra morzsolt, jelentős mennyiségű kéksajtot. Mikor ez elolvadt, felöntöttem vízzel, tejjel, és felforraltam. Szerecsendió, fehérbors, őrölt kömény, tört fokhagyma a fűszere és egy gyűszűnyi fehérbor. Mikor a szósz egyben van, belegurítgatom a kis, falatnyi gombóckákat, amiket aztán pár perc alatt kifőzök, majd kihalászok egy tálba.

Gondolhatnánk, hogy készen vagyunk – de a szósz még nem lesz elég sűrű, csak ha lassú lángon harmadára beforraljuk, és a sűrű szószt kicsit kihűlve a húsra tesszük, és a gombócokba beleszúrjuk a fogpiszkálókat.

És alig várjuk, hogy másnap rizzsel a szószt megehessük végre.

Piacon a borbárok közös bora!

Tovább pörög a hazai borbárok projektje – az Egytőről nevet viselő kezdeményezés célja a Kárpát-medencei szőlőfajták és a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. A tagok közös bora elkészült, és a projektben részt vevő borbárokban már kóstolható.

Elkészült a tavaly év végi kezdeményezés, az Egytőről-projekt első, közös bora, amely a Doblo Wine & Bart, a 0,75 bistrót, a Palackot, az Andante Borpatikát, a Köz’Pontot, az ETAP Wine Bart, a Tasting Table-t, a VinoPiano Borbárt, továbbá a Bortársaságot, a Sebestyén Pincét és a Wine Flow boros oldalt tömöríti.

A projekt nevére 2017 januárjában szavazhattak a borkedvelők, akik a Kékfrankos Április Nagykóstolóján, a Corinthia Hotelben meg is kóstolhatták azt.

Az Egytőről-projekt kékfrankosának alapanyaga Sebestyén Csaba területeiről származik, és a bor elkészültét is a szekszárdi borász felügyelte. Az Egytőről Kékfrankos a projektben résztvevő borbárokban már kapható palackra és poaharas áron is.

A hosszú távú kezdeményezés tagjai további, közösen létrehozott, főként a fiatalokat megszólítani igyekvő rendezvényekben és borokban látják összefogásuk jövőjét. Az idei szüretből ennek megfelelően Magyarország legnagyobb területen termesztett borszőlőjéből, az olaszrizlingből készítenek egy szintén könnyed, gyümölcsös karakterű, csavarzáras bort.

Az Egytőről Facebook-oldala: www.facebook.com/egytorol

Paradicsomos rizottó kecskesajttal

Kicsit szégyellem is, hogy ilyen egyszerű körettel rukkolok elő, mert tulajdonképpen minden eleme külön-külön szerepelt már itt így vagy úgy a blogon. De ebben az összeállításban még nem, úgyhogy itt az ipi-apacs.

A felfedezés óta hagyománnyá vált sült paradicsomos mártást készítettem el hozzá. Csak az ismétlés kedvéért: félbevágott paradicsomok tepsiben, provance-i fűszerek, só, bors, fokhagyma és hagyma, olívaolajjal sütve, majd az egész egyben leturmixolva. Ezt most még főzőtejszínnel is dúsítottam, és mivel a rizottó nagyon lé-igényes, vizet is tettem hozzá és így forraltam újra fel.

Rizottó – a szó szoros értelmében – több ízben is készült már a blogon, itt is csak egy gyors ismétlésre hagyatkozom.  Kerekszemű, rizottó rizs kell hozzá, itt szoktak a legtöbben, már az eleje előtt elvérezni. Aztán elég nagy és széles serpenyőben / lábasban kell készíteni, ahol a későbbiek során is elfér, amikor már elkezdte felvenni a sok folyadékot. A kerekszemű – rizottó – rizst olívaolajon pirítani kezdjük, megvárjuk, míg valóban tüzesen forró lesz, a szemek opálossá válnak és kicsit “rezegni” is kezdenek. Ekkor elkezdjük kanalanként hozzáadni az előkészített, forrásban lévő mártást/szószt, és egyszerre mindig csak annyit keverünk hozzá, amennyit felvesz. Amikor már a rizs majdnem kész, olyankor is csak harapható, ellenálló állagúnak kell lennie (aka “fogkemény”), és kicsit ragacsos-lucskosnak a szósztól. Ez volt most a fenti paradicsomos mártás.

A rizottó halmokra aztán egy-egy nagyobb karika kecskesajtot tettem, Isten nagyobb dicsőségére – amiből azért a szakács is részesült valamelyest.

Tűzön-vízen át

A legrégebbi blogolvasók még emlékezhetnek rá, hogy engem a könyvszerző egy kritikám miatt pörrel fenyegetett , de hát sok-sok év eltelt azóta és ha jól látom, ő maga sem a saját nevére helyezi a hangsúlyt, hanem a pucér séfhez hasonlóan “A tetovált séf” néven jegyzi új művét. (Tegyük hozzá, elég kevés séfet látni mostanában, aki ne volna fültől fülig kivarrva, pucér viszonylag kevesebb van.) Mindegy, az imázsépítést is valahol el kell kezdeni, Serényi Zsolt pedig hosszú utat járt be a Tévé Paprikától a Hot potos reklámarcon át a mostani könyvig, a Grill és BBQ-ig.

A grillezés a világ egyik legjobb dolga, a top10-ben valószínűleg benne van, legalábbis a húsevők ugyan szűkülő, de még mindig elég széles táborán belül. A füstnek, a füstön sülő, sercegő húsok illatának kilométeres vonzáskörzetben ellenállhatatlan varázsa van, köréje gyűlnek a vándorok, bociszemekkel, kérlelőn néznek át a kerítésen a szomszédok, ki se látnak a rozéfröccsökből a cimborák. A grillezés és BBQ készítés egyetlen nagy hátránya, hogy valamiféle szabadtér, óriási erkély, még inkább kert kell hozzá, úgyhogy nagy fájdalmamra, ezen adottság hiánya miatt nincs módom gyakorlatba ültetni meglehetős igényemet. (Pedig már tudom, milyen grillkészüléket vennék. Ha lenne hova.) Úgyhogy sütögetés helyett inkább olvasok róla, készülök, ha egyszer nekem is lehet saját birodalmam.

Ehhez pedig tökéletes olvasmány “A tetovált séf” könyve, aki nagy lendülettel és nagy fantáziával állítja össze a legsokoldalúbb grillezett fogásokat, a tradicionálisabb ízektől az egzotikusabb vonalakig, a kímélő fogásoktól az emberesebb menükig. Természetesen azért a vegetáriánusoknak sem kell csüggedniük, szép számmal vannak húsmentes ételek is a könyvben, de a végén, minden flik-flak ellenére úgyis mindenki hamburgerre ácsingózik majd.

Ma már szinte megszokott, de azért illik hozzátenni: színvonalas képi anyag kíséri a szép kiállású kötetet. Merem ajánlani.

A tetovált séf: Grill és BBQ télen nyáron

Centrál könyvek

166 oldal / 4980 Ft

 

Tárkonyos bárányleves rókagombával

Abban a pillanatban dőlt el, hogy tárkonyos bárányleves lesz az előétel, amikor a hentes önzetlenül felajánlotta, hogy kicsontozza nekem a báránycsontot és kijelentő módban mondta, hogy a csontból meg majd főzök valami tárkonyos levest… Ahogy Barney mondja az Így jártam anyátokkal-ban: Challenge accepted. Ezzel a piaci bevásárlás is váratlan fordulatot vett, de néha áldozatot kell hozni. Egy áldozati bárányért. (Például sosem értem, hogy lehet 450 forintot kérni egy csokor friss zöldfűszerért, de mivel egy helyen lehet csak kapni mindenféle friss fűszernövényt, nincs nagy verseny az árazásban. Dohogás vége. A rókakomba már önkéntes vállalás volt, egyúttal ellenállhatatlan is.)

Legyen akkor tárkonyos bárányleves. Mert ugye vannak a csontok, meg egy kis egyéb húsos rész is, ami belefőzhető. Ezeket hideg vízben feltettem főni, majd a forráskor képződő vastag habot alaposan lehalászgattam és kisebb lángra állítottam a gázt. Só, bors és a leveszöldségek következtek, amivel jó hosszan kell együtt főzni a csontokat. Hogy a végeredmény ne legyen nagyon sápadtka, ezen a ponton már tettem bele kurkumát is. Közben kerül bele az apróra metélt friss tárkony (ár 450 HUF!) (és csak a fele kell!) (másra meg mire használjam?).

A vége előtt 10-15 perccel tettem bele feldarabolt zöldbabot és a csíkokra tépkedett rókagombát, ezek már hamar megpuhulnak. Közben ez a megfelelő alkalom a csontok, húsos részek kihalászására és a vállalható húsos részek lecsipkedésére, visszadobálására. Végül lisztes tejfölös habarást készítettem, ezzel besűrítettem és kevés borecetet is adtam hozzá a végén.

Tálaláskor tejföl és friss tárkony is (…) is asztalra kerülhet.

 

Sült paradicsomos kelkáposzta

Ez aztán hibrid a javából, de múltkor annyira bevált a sült paradicsomleves, hogy gondoltam, érdemes tovább variálni. Az ételt elsősorban az itthon lévő / kimaradt hozzávalók alakították, de ez így is van rendjén.

Volt elég sok paradicsomom, ezeket félbevágtam és egy tepsibe állítottam arcukkal fölfelé. Megszórtam provence-i fűszerkeverékkel, apróra vágott fokhagymával, sóval. Rusztikusra vágott lila főzőhagyma is ment a tepsibe mellé, majd meglocsoltam olívaolajjal és sütni kezdem a sütőben. Közben egy egész fej kelkáposztát felkockáztam és kevés olajon, fedő alatt párolni kezdtem. Ennek só és köménymag a kötelező fűszere.

Mikor a paradicsom már elég szépen megsült, az egész tepsi tartalmát botmixerrel folyósítottam, és ezzel a lével öntöttem fel a kelkáposztát. A végeredmény pedig paradicsomos káposzta – no, de micsoda különbség ez, kérem!

Hideg zöldbableves

Nem tudom, van-e valami génháború, vagy tömeges kipusztulás emögött, de tény, hogy zöldbab/vajbab kategóriában szinte már csak a sárgahüvelyest lehet kapni. Márpedig a zöld jobb. A sárgát is nagyon szeretem, jól használható, meg minden, csak a zöld zöldbab – nomen est omen – valahogy jobban a szívemhez nőtt. Mindenféle formában remek, ezért is ragyogtam fel, mikor a közeli zöldségesnél megpillantottam a friss, harsogó és ZÖLD színű zöldbabot.

A kánikulára való tekintettel hideg levesben gondolkodtam, aztán megtörölköztem… A mosott, felvágott zöldbabot feltettem főni, kevés sóval és egy gerezd, aprított fokhagymával. Némi kapor is ment bele, részben mert maradt ki a tökfőzelékből, részben meg mert kell is bele. Mikor a bab elég puha, de még nem plötyi, tettem hozzá egy egész kaukázusi kefírt.Végül még lisztes tejföllel is behabartam, hogy legyen egy kis vastagsága is.

Mindez aztán csak egészen lehűtve értelmezhető, de úgy viszont döbbenetesen hűsítő és finom.

Nem engednek a ’48-ból

Budapesten is üzletet nyitott Székesfehérvár egyik ékköve, a Damniczki cukrászda. A királyi koronázó városban már 1992 óta készülnek a különlegesen magas minőségű fagylaltok és sütemények, a sok pesti vendég pedig lassanként kiérdemelte, hogy ne csak nekik kelljen elzarándokolni a Damniczkiba, hanem az is gesztust gyakoroljon feléjük. Így most már Pest belvárosában, a Hercegprímás utcában is lehet hódolni az élvezeteknek.

A Damniczkinél való fagyizás ugyanis össze sem hasonlítható élmény más fagyizókéban tapasztalttal – ez erős kijelentés, tudjuk, de vállaljuk. Mégpedig nem is a különleges ízösszeállítások miatt, hiszen most már sehol sem lehet megélni a csoki-vanília – puncs szentháromságával; a jobb fagyizókban a gorgonzola fagyi, a vörösbor fagyi, a rozmaringfagyi már-már kötelező elem. Ami a Damniczkit kiemeli a többi közül, hogy mind a 48 (!) féle fagylalt kizárólag természetes alapanyagokból készül, a tejes fagyikhoz kíméletesen hőkezelt termelői tejet használ, a gyümölcsök gyümölcsből vannak, a magok (pisztácia, dió, stb) ténylegesen magvakból: nincsenek porok, sűrítmények, sőt, még színezékek sem, emiatt a fagylaltok színe nem is olyan magakellető, mint más fagylaltozókban. Cserében az íz mindent visz, legyen szó kapros uborkafagyiról, tonkababos karamellről, vagy egy sima mákfagyiról, akár a már említett mákról.

Részlet a 48-ból

 

 

De ha már itt vagyunk, és túllépve a bőség zavarán kipróbáltunk pár ízkombinációt, érdemes inni egy kávét is, mert legalább olyan odafigyeléssel készülnek a kávékülönlegességek is, mint a fagylaltok. És, mivel cukrászdában vagyunk, természetesen a süteményekről is megemlékezhetünk: újragondolt, kézműves, egészen egyedi sütemények, minitorták hívogatják a látogatót már-már ellenállhatatlanul. Javasoljuk: ne is álljunk ellen.

Damniczki Budapest – cukrász manufaktúra

1051 Budapest, Hercegprímás u. 17

+36-20-919-3548

http://damniczkibudapest.hu

Provence-i sertésragú, sztrapacskával

Ahogy Kohn bácsi mondta az állatkertben a zsiráfra: ilyen állat márpedig nincs; mi is elmondhatjuk a Provence-i sertésragura, hogy ilyen étel pedig nincs. De mostantól van. Elmondom hogy készült.

Húsos szalonnakockákat zsírjára pirítottam, a pörcöket kihalásztam, a zsiradékra ment az apróra vágott vöröshagyma, egy ütemmel később két gerezd fokhagyma is. Utána a kockákra vágott, zsírosabb sertés apróhús – kockázva vettem, nem tudom melyik része volt… Ezt igyekszünk körbepirítgatni, majd só, bors, utána pedig hámozott paradicsomkonzervvel öntjük nyakon – természetesen a konzerv kinyitása után és csak annak beltartalmával. Kevés vízre is szükség lesz, ezután pedig hagyjuk fedő alatt kicsit egybepárolódni az eddigieket.

Fűszerezés: provance-i fűszerkeverék (J), kakukkfű, még egy kis só. Amikor a helyzet biztatóan kezd alakulni, fedő nélkül dolgozunk tovább, hogy a felesleges folyadékmennyiség elpárologhasson és sűrű ragut kapjunk végeredményként. De előbb még ráteszünk szeletelt gombát is, végül pedig apró kockákra vágott, héjában hagyott padlizsánt is. Ezekkel is hagyjuk összedolgozódni, sűrű, átmozgató keverés mellett.

Az elején kihalászott pörcöket (emlékszünk még rájuk?) a köretként tálalt sztrapacskára tesszük rá. Multikulti.

Régebbiek