Csodaleves

A gasztroblogger átok maga: úgy emlékeztem, ezt a receptet már időtlen idők óta megírtam, aztán mikor újra el szerettem volna készíteni, azzal szembesültem, hogy nem csak hogy nincsen meg, de még csak nem is emlékszem rá… De azért az alapok persze rémlenek, úgyhogy készítettem valamit, ami legalább hasonlít rá. A neve régebben is csodaleves volt, mert egyszerűsége dacára van remek, gazdag íze. De hogy az eredeti hogy is volt csak…

Olajon apróra finomra vágott hagymát fonnyasztok, ezen megpirítok karikákra vágott kolbászt, valamint kockára vágott füstölt árut. Ekkor két konzervnyi hámozott paradicsom kerül rá, fokhagymával, sóval, borssal és egy-két deci fehérborral. Összeforralom az egészet, majd felöntöm sonkalével, csülöklével, vagy más füstölt-húsos visszamaradt alaplével – ezúttal például füstölt marhanyelvet főztem előzetesen három órán át, ennek a levét használtam.

Sűríteni nem fogjuk, ezért a felöntés lendületével vigyázni kell. Egy marék nyers, lemosott rizst teszünk bele, még tíz percet ezzel is forraljuk, végül kis ecettel fejezzük be a főzést és kész is a csodaleves.

Vagy valamilyen másmilyen volt?! Le kellett volna írni.

 

 

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>