Kicsit szégyellem is, hogy ilyen egyszerű körettel rukkolok elő, mert tulajdonképpen minden eleme külön-külön szerepelt már itt így vagy úgy a blogon. De ebben az összeállításban még nem, úgyhogy itt az ipi-apacs.

A felfedezés óta hagyománnyá vált sült paradicsomos mártást készítettem el hozzá. Csak az ismétlés kedvéért: félbevágott paradicsomok tepsiben, provance-i fűszerek, só, bors, fokhagyma és hagyma, olívaolajjal sütve, majd az egész egyben leturmixolva. Ezt most még főzőtejszínnel is dúsítottam, és mivel a rizottó nagyon lé-igényes, vizet is tettem hozzá és így forraltam újra fel.

Rizottó – a szó szoros értelmében – több ízben is készült már a blogon, itt is csak egy gyors ismétlésre hagyatkozom.  Kerekszemű, rizottó rizs kell hozzá, itt szoktak a legtöbben, már az eleje előtt elvérezni. Aztán elég nagy és széles serpenyőben / lábasban kell készíteni, ahol a későbbiek során is elfér, amikor már elkezdte felvenni a sok folyadékot. A kerekszemű – rizottó – rizst olívaolajon pirítani kezdjük, megvárjuk, míg valóban tüzesen forró lesz, a szemek opálossá válnak és kicsit “rezegni” is kezdenek. Ekkor elkezdjük kanalanként hozzáadni az előkészített, forrásban lévő mártást/szószt, és egyszerre mindig csak annyit keverünk hozzá, amennyit felvesz. Amikor már a rizs majdnem kész, olyankor is csak harapható, ellenálló állagúnak kell lennie (aka “fogkemény”), és kicsit ragacsos-lucskosnak a szósztól. Ez volt most a fenti paradicsomos mártás.

A rizottó halmokra aztán egy-egy nagyobb karika kecskesajtot tettem, Isten nagyobb dicsőségére – amiből azért a szakács is részesült valamelyest.