Forza, Juventus!

Nagy szerencse, hogy előzetesen felhívják a figyelmet a Juventus forrás vizének kedvező élettani hatására, illetve arra, hogy a középkor óta használt kút vize néhány ételben és italban is szerephez jut; máskülönben elég mellbevágó élmény a jólismert, étvágygerjesztőnek éppenséggel nem állítható, kénes gyógyvíz szagban megközelíteni az emeleti éttermet. A váratlan élmények sora pedig csak itt kezdődik: az éttermi bárpultnál fürdőgatyás fiatalember nézegeti a kínálatot, és a belsőépítészeti megoldásai miatt sokat dicsért beltérben is sorra csattognak át a csapzott jacuzzi-huszárok mindenféle nációból. A terasz azonban már önfeledten élvezhető, a Rudas fürdő emeletéről letekinthetünk a hömpölygő Dunára, gyönyörködünk a panorámában, visszagyönyörködnek ránk az esti sétahajózás élményeit választó turisták.

Szűk, de jól átgondolt menüről választhatunk, mindenki találhat benne kedvére valót – a Juventus forrás vize szerencsére nincs külön feltüntetve az egyes fogásoknál. A tálalás szemet gyönyörködtet: az Újházi tyúkhúslevest kancsóból öntik az előre tálalt, jó állagú levesbetétek köré, a vegyes hideg előételek (mezze) kis porciókban, színes kavalkádot alkotva sorakoznak a hosszúkás tányéron. A tokaji kacsamájpástétom nem csak különlegesen szép, de döbbenetesen jó is, egészen krémesen omlós, édes, de nem gejl, hozzá savanykás zöldalma-forgácsok adják a kontrasztot. Eddig egyedül a felszolgálás a gyenge pont, ez-az kimarad, ritkán járnak felénk, a kis asztaltársaság dacára sem tartják fejben, melyikünk mit rendelt, pedig ez nagyobb gondosság mellett nem vesz el túl nagy memória kapacitást. Szerencse, hogy a konyha viszont bírja tartani a magas színvonalat, a fogasfilé elsőrangú, üde, lágy, a gombás rizottó nagykönyvben megírt állagú, az egész fogást megkoronázó kaporhab új dimenziókat hoz az életébe még a kaprot amúgy nem szerető vendégeknek is. (Tegyük hozzá, hogy a „Kárpáti” módra készülő fogas a nagykönyv szerint természetesen folyami rákból készül, de hát aligha meglepő, hogy ma már könnyebb garnélarákhoz, királyrákhoz hozzájutni; itt is ezzel tálalják a fogást.)

A bélszín a rendelt sütési fokozatot eltalálva érkezik, jó minőségű hús, váratlanul amatőr krumplipürével körítve, a rókagomba-szósz viszont friss és karakteres. A zárásként rendelt vaníliás-mazsolás túrókrém inkább csak gegként értelmezhető, az az érzésünk van, mintha a szakács gyerekkorában megpróbálta volna reprodukálni a műanyagpoharas desszertkrémet, és azóta picit még tökéletesített volna rajta – például ropogós mogyoró morzsával. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a végeredmény, vicc ide, vagy oda: finom. Nyakamat rá, hogy nem volt benne Juventus forrásvíz.

Rudas Restaurant & Bar

I., Döbrentei tér 9.

Főétel: 2400 – 6450 Ft

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.

One Response to Forza, Juventus!
  1. emlékező Válasz

    Régi idők nagyapái csatos üvegekben vitték haza a furcsa szagú “örök ifjúság” forrásvizét. Némelyikük szép kort is megért.
    Sajnos a mai jó falatokról már lemaradtak…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>