Felfújt

A Remetekert igazi családi vendéglő a roppant kiterjedésével újra és újra lenyűgöző második kerület egyik kies szélén. Tágas, hangulatos kerthelyiség, benne játszótér a budai polgárcsemetéknek, bent az étteremben is akad kisebb játszósarok: mindent elkövetnek, hogy apu nyugodtan ehesse végig a steaket. A személyzet összeszokott és barátias, a vendég is szinte részévé válik az éttermi körforgásnak, hol vele, hol fölötte egyeztetnek, szerveznek, jut idő és energia a csetlő botló gyerekek szórakoztatására is.

Ha a konyha is ilyen könnyed és fesztelen lenne, nyert ügye lenne az étteremnek, de a fogásokon sajnos elvérzik a koncepció. Nem mintha bármi is gyenge volna, inkább csak az emlékezetesség és a kreativitás hiányát róhatjuk föl. És talán még azt is, hogy az étlapon szereplő fogások egyike-másika más asszociációt kelt olvasáskor, mint tálaláskor. A burgonya nudlival kínált palócleves igen jólsikerült, gazdag ízű leves, de burgonya nudlit csak véletlen találtunk benne mutatóba egyetlen darabkát. A tavaszi zöldségleves levesbetétje csirkegombóc volna, de a grízgaluskához áll valamivel közelebb ízben és állagban, (a szintén ígért vöröslencse sem beazonosítható). Örömteli, hogy a harcsapaprikás valóban szürkeharcsából készült, ám váratlan, hogy a nagy kulináris ambíciókra utaló „túrós csusza felfújt” nincsen felfújva; sima túrós csusza, kör alakú formára préselve. A sült kápiapaprika messze nem tökéletes, sülhetett volna még, de jól ellenpontozza a harcsa túlságosan (és szokatlanul) markáns ízét.

A hamburger egyedül az, aminek mondja magát: ízletes, gusztusos, klasszikus hamburger, szép, aranysárga hasáb krumplival, coleslaw salátával. A családi éttermek bombabiztos fogása, a csirkepaprikás is csalódást kelt, a bőr nélküli csirkemell filé egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egyedül elbírjon egy ilyen fogást, kiszárad és unalmassá válik az első falatoknál: a paprikás megkíván egy-két combot, illetve bőrös húsrészt is, ha karakteres akarna lenni. De itt nem akar, ez teljesen egyértelmű. Ami viszont remek, az az uborkasaláta, nem menti persze meg a fogást, de pont olyan, mint az eszményi uborkasaláta: hűvös, ecetes, de édeskés, friss. Egy forró napon bármennyit meg lehet enni belőle, akár egy vájlinggal. Biztonsági játékra megyünk rá mi is a fagyikehellyel, korrekt, vegyes bolti fagylalt, habbal. A gyerekek imádják és végül is ez a lényeg, meg a játszósarok.

II., Máriaremetei út 186-188.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg

One Response to Felfújt
  1. nagyi Válasz

    Ha egyszer egy nagymama pihenni akar, és nem ő szaggatja a nokedlit, nem ilyen kritikus a paprikás csirkével sem. Jó ötlet a játszósarok!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>