Vidéki fellépés

A forróságtól hajtva, kókadtan téved be egy decens, idősödő helyi pár a szolnoki színházzal szemben lévő Liliomfi étterembe. Láthatóan leginkább a légkondi és a leülés lehetősége űzte be őket, nem érintette meg őket a gasztroforradalom vidékre is elérő forgószele. Csodálkozó tekintettel méregetik az étlapot; ilyen hülyeségeket még az életben nem pipáltak. Meggyleves mákos gnocchival?? Eleve, mi az, hogy „gnokki”?! Igy aztán anélkül kérik a meggyelvest, de az is kisebb csalódás, mert „inkább szósz, nem is leves”. Innen szép nyerni egy Tisza-menti kisváros az átlagnál ambiciózusabb étterme számára.

 

Márpedig a Liliomfi láthatóan, érezhetően igyekszik új minőséget adni a szolnoki kínálathoz képest. Óvatos lépésekkel ugyan, emiatt az étlapon rengetegféle pizza és pasta is szerepel, de a fő csapásirány a különleges és persze borsosabb árú fogásoké. Színvonalas hozzávalók, látványos tálalás, hozzáértő és barátságos szerviz, kreatív és igényes konyha; nagyjából ez lehet az ars poetica a Darvas Iván Liliomfi képeivel berendezett, süppedős-rózsaszínes, kávéház hangulatú helyen. A már említett meggyleves (mákos gnocchival) a vasárnapi ebédek ház hideg gyümi leveseihez szokott gyomornak lehet szokatlan, másfelől viszont egészen parádés, hűsítő, savanykás, sűrű és krémes, a mákos galuska darabkák is jól illeszkednek az összhatáshoz, amelyet szinte bokornyi friss mentalevél egészít ki.

A karalábé krémleves is osztatlan sikert arat, rajta ehető virágdísz, roppanós bacon, és egy gyerekökölnyi sajtos felfújt levesbetét. Nagy bajunk már nem történhet. A főételek kicsit visszavesznek a nagy lendületű kezdésből, de panaszra nem lehet ok. A sárga cheddar töltött csirkemell jó állagú, ízgazdag, a házi készítésű gnocchi friss, könnyed, rajta tejszínes leveles spenót. A fogás élvezetes és látványos, egyetlen kifogásunk, hogy a szakács valószínűleg „biztosra akart menni”, ezért kicsit túltejszínezte a köretet, lévén azt mindenki szereti, bársonyos és selymes; elfed és beborít. Kevesebb elég lett volna. Látványos tálalással érkezik a baconban sült szűzpecsenye is (itt friss rozmaring szál a dizájnelem), prémium minőségű hús, hajszálnyit szárazra készítve.

A köret viszi a hátán a fogást: a juhtúróval sütött rakott karfiol minta faszénen készült volna, a vastag, koncentrált pecsenyeszósz pedig remekül ellenpontozza a füstösséget. A máktorta könnyed, friss, ruganyos, kicsit talán elméretezett adag a két grandiózus szelet, nem bír vele a kevéske barackkompót és a joghurtos öntet, egy idő után egyhangúvá válik. De nagyobb bajunk sose legyen. Immár Szolnok is kezd felzárkózni a szélesebb gasztronómiai palettát kínáló városok közé, de a helyieknek még edződnie kell ezekhez a flancos úri furfangokhoz.

Szolnok, Táncsics Mihály u. 15.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.

One Response to Vidéki fellépés
  1. országjáró Válasz

    Ha erre a vidékre tévedünk, nem hagyjuk ki!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>