A mátrai tőkések

A „mátrai tőkések” nagyon gazdag emberek. Gyermeki örömmel képesek örülni egy újonnan szerzett, 1973-as NDK gyártmány traktornak, vagy egy új autóalkatrésznek a huszonsokéves járművekbe. Nem, egyáltalán nem muzeális gépjárműgyűjtők úri passziójáról van szó; inkább a kitartásról, a nincsből erényt faragásról, minden fillér szigorú visszaforgatásáról. Losonci Bálint, Szecskő Tamás és Karner Gábor a mátrai borvidék elkötelezett, megalkuvást nem tűrő fiatal borászai.

Van is sok ellenségük, akik úgy érzik, a mátrai borvidék eddig is elég sok bort tudott adni, nincs szükség itt a felfordulásra, világmegváltásra. A hármak azonban a maguk útján haladnak, mesterségük egyben az életformájuk. Három akkorka birtokon dolgoznak, amely a nagy borászatoknál legfeljebb kerekítési hiba lehet: Szecskő szinte tüntető nagybirtokos a közel 16 hektárjával, Karner Gábor háromnál is kevesebbet művel, Losonci Bálint birtoka valahol a kettő között, hat hektár környékén.

A szeszélyes időjárás, a seregélyek, hernyóinvázió, vagy éppen a sors kegyére bízott spontán erjedés egész évjáratok termését viheti el, egész évnyi megfeszített munkát rombolhat le. A tőkések ilyenkor elmorzsolnak talán egy könnycseppet, fájó szívvel eladnak egy kedves dűlőt, egyet elcserélnek egy másikra az akut pénzhiány áthidalására, vagy épp egy ősi traktorért cserébe lemondanak egy régi présházról, hogy tovább vihessék a lángot, amely szigorú hozamkorlátozással, minimális hordóhasználattal, a minimálisnál is kevesebb kénezéssel valóban új jelentést volt képes kölcsönözni a mátrai borvidéknek. A három mátrai borász elképesztő színvonalú és sajnálatosan kis palackszámú tételekkel áll elő, Karnerék két dűlőről, a Tavaszföldről és a Vitézföldről szüretelnek, főleg kékfrankost, de van olaszrizlingjük is, nem is akármilyen. Losonci Bálintnál nagyobb a szortiment, ő Gyöngyöspatán a rajnai rizlingben hisz, ezzel kísérletezik sokat, de képes volt ő is újrafogalmazni az északi régió vörösborait is: kékfrankos, pinot noir, cabernet franc és olyan ősi hazai kékszőlők is teremnek nála, mint amilyen a magyarfrankos és a turán.

Érdekesség, de a három mátrai megszállott közül egyedül Szecskő számít „őshonosnak”, a családja generációkra visszamenően foglalkozott borászkodással, egészen az államosításokig… Kárpótlási jegyekből sikerült újra visszatalálnia a gyökerekhez, majd szép fokozatosan megérkezett az elmélyült, kíméletes, kézműves technológiákig, amelyben csak a szőlő számít, más csoda nincs. Ha persze a megszállottságot és az állhatatosságot nem tekintjük annak. Szecskő Tamás cabernet francja, pinot noirja, kékfrankosa, vagy a fehér vonalon a chardonnay, a királyleányka, a szürkebarát mind-mind tökéletes érettségről, tartalmas, gazdag alapanyagról tanúskodik, amelyek hosszú-hosszú évekig fektethetőek, persze, csak ha kibírjuk türelemmel. A mátrai tőkések: három nagyszerű fickó, példa- és iránymutató szellemmel.

Gyöngyöspata és Szücsi

www.tokesek.com

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>