Petrezselymet árulnak

Noha a kulináris igényesség a világ minden táján a francia konyha köpönyegéből bújt elő, mégis kevés a klasszikus francia étterem. Kicsit olyan, mint a liberális demokrácia, amely betöltötte küldetését és most már létezik, anélkül, hogy folyton hivatkozni kelljen rá… A francia konyha megközelítései, eljárásai, alapanyag tisztelete átszivárgott a gasztronómiába, és a hatás már akkor is tetten érhető, ha az ember egy magasra pozícionált kézműves hamburgerezőbe megy be. Így aztán egyfajta különlegességnek számít egy olyan étterem, amely kifejezetten a francia konyhát képviseli, burgundi marhával, gratin burgonyával, csiga-ételekkel. Márpedig a kilencedik kerület hellyel-közzel rehabilitált, de még mindig elég lehangoló belsejében, a Ferenc téren ezt az ars poeticát képviseli a Petrus. (Egyesek szerint franciásan „petrüsznek” kell ejteni, de elég egyértelműen „petrus étteremként” veszik fel a telefonkagylót.)

A ragyogó idő és délidő ellenére egyetlen asztalnál sem ülnek, se a teraszon, se belül; egyetlen házaspár fordul csak ki a bejáratból az étlapot szemlélvén… Mi azonban tudatosan érkezünk, nem számítunk olcsó üzleti ebédre, inkább abban bízunk, ebédidőben is megadják a módját a vendéglátásnak. Nem is csalódunk egy rövid pillanatig sem. A várakozás perceit könnyű, szinte habos pecsenyezsíros házi kenyér majszolásával töltjük, majd hamarosan megérkezik elénk egy-egy élő, impresszionista festmény.

A séf levese a mai napra egy „keleties fűszerezésű” bárány-húsgombócos leves, aminek már a látványa is ötcsillagos: a kis, zománcos fémbögrében való tálalás csak egy részeleme a kompozíciónak, amelyet fadeszkára felhordott tejfölcsíkok, pirított császárhús morzsák, roppanós sült petrezselymek, morzsák és egyéb, megfejthetetlen házi szószból készült színes pöttyök tesznek háromdimenziós, színes élőképpé. Hogy emellett mindez extra jóízű is, párássá teszi a szemünket. A bőrén roppanósra sült lazacszeletet vaníliás karfiolkrém köríti, színes elemként pedig hevenyészetten köré szórt lila karfioldarabkák, élénk sárgarépa csíkok, füge és mazsolák teszik feledhetetlenné. A legnagyobb rafinéria pedig mindezek mellett egy halmocska tökmagfagylalt, ez teszi fel a koronát a parádés fogásra. Nem tudjuk eldönteni, hogy festő dolgozik a konyhán, aki remekül főz, vagy egy kiváló szakács, aki egyébként remekül fest. A csülök is kiválóan elkészített, befogadható adag, ahol kell, puha, ahol indokolt, roppan, markáns, harsogó kovászos uborka és grenadírmars (krumplis tészta) a köret, ez utóbbiak inkább magyar vonást képviselnek, semmint franciát.

Zárásként még egy kis geg is belefér, hatalmas, öblös konyakos pohárban görögdinnye granita („jégmorzsa”) érkezik, rajta fehércsokis sárgadinnye fagylalt, hűsítő, frissítő, bombasztikus. Ehhez még lágy, francia sanzonok, és erős fekete, nehéz elképzelni, hogy mit lehetne még hozzátenni egy ilyen gasztronómiai élményhez. Talán ugyanez Provance-ban…

 

Petrus étterem

IX., Ferenc tér 2-3.

Az írás eredetileg a Pesti Műsorban jelent meg.

One Response to Petrezselymet árulnak
  1. utazgató Válasz

    Alig hiszem, hogy Provanceban, vagy akár Párizsban is így adjusztálják a fogásokat. Már a látványért is érdemes lehet betérni! Remélem legalább esténként megtelik a hely.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>