Kacsamell vörösboros szilvamártással

A kacsamell készítése is számos iskolát ismer, magam is kísérleteztem már többféle módon, de még mindig úton vagyok a tökéletesítés felé. Ez a példány már majdnem olyan, mint amilyennek elképzeli az ember, ha arra gondol, hogy kacsamell, almás párolt lilakáposzta, hagymás tört krumpli.

Kacsamell lesz vörösboros szilvamártással

Az egyik iskola szerint kacsamellett pusztán serpenyőben készre, “roséra” lehet sütni, aminek szaftos a belseje, roppan a bőre, omlós a húsa. Ráadásul ezt kétszer 3 perc alatt. Szerintem ez a cucc nem működik, legalábbis nem egy átlagos méretű kacsamellel, szóval hívják ide nekem azt az embert, aki ezért helytáll. na ugye!

Vannak viszont bevált módszerek, amelyek segítségével a hús omlós és szaftos lesz, a bőr pedig roppan. Az optimális időzítést még egy kissé finomhangolni kell, de tényleg ez már célegyenes.

Egy kacsamell már ránézésre is kettő, úgyhogy középen óvatosan elválasztjuk a két húsos részt az őket összekötő bőr átvágásával. Ezt követően a hájat “sakktábla szerűen” beírdaljuk, úgy, hogy a hájat egészen átvágjuk, de a húst ne sértsük föl.

A sakktábla szakkifejezés amúgy megér egy misét, mert igazából a szakzsargon itt rombuszra gondol, a sakktábla viszont szimmetrikusan négyzethálós, de mindegy.

A húsos részt bedörzsöljük zúzott fokhagymával, majorannával és frissen őrölt feketeborssal, és a hűtőben pár óráig pihentetjük a melleket. Amikor eljött az ideje, előveszünk egy nagy serpenyőt, kimutathatlanul kevés zsiradékot teszünk bele (hogy a legelső pillanatban ne égjen le a kacsa) és a melleket a sakktáblás bőrükkel lefelé sütni kezdjük, ameddig a zsír szinte teljesen ki nem olvad a bőrből. Ekkor megfordítjuk, és a húsos részt is körbepirítjuk, hogy védőréteg süljön rá, amely nem engedi ki a hússzaftot. (Ez a folyamat ne legyen túl hosszú, mert nem most sütjük készre.)

A melleket immár bőrős felükkel fölfelé tepsibe helyezzük. Körbepakoljuk szilvával, almával, nagy darabokra vágott hagymával és egészben hagyott, de megmosott fokhagymával. Felöntjük valamennyi kisült zsírral, vörösborral és egy kevés vízzel, hogy a folyadék összességében se legyen több egy ujjnyinál, magyarán kicsit se lepje el a melleket. Sózzuk, majd az egész tepsit alufóliával borítjuk, és betesszük a sütőbe, mintegy háromnegyed órára.

Közben a szokott módon elkészítjük a párolt káposztát, illetve a hagymás törtkrumplit. (Asszem az még nem volt, úgyhogy: meghámozott krumplit megfőzzük, mély serpenyőben zsíradékon hagymát pirítunk, megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, majd a főtt krumplit alaposan átforgatjuk benne, kicsit meg is tördelve közben.)

Ha jól időzítünk, ezek elkészülnek, mire a kacsát kivesszük. A tepsiből kiveszük a húst, a gyümölcsdarabokat, a hagymát, fokhagymát, és a mártást vízzel elkevert étkezési keményítővel gyorsan besűrítjük.

Jön az utolsó trükk, a kacsazsírt maximálisra felforrósítjük, és a kacsamellett ismét bőrével lefele beletesszük, egy-két perc alatt roppanósra sül a bőr is.

Már csak össze kell rendezni a tálat, kacsamell, párkáp, pirburg, gyümölcsök, szilvás-boros szósz. Aztán még persze lehet tökéletesítgetni, de minek.

(A dietetikus tippje: a visszamaradt kacsazsírt kis tálkába öntve, lehűtve értékes hozzávalóként kezelhetjük zsíroskenyér elkészítéséhez, lilahagymával, sóval, pirospaprikával.)

2 hozzászólás a(z) Kacsamell vörösboros szilvamártással bejegyzéshez
  1. óvatos Válasz

    Készítésébe nem mernék belevágni, de a leírás alapján a diétát felfüggeszteném egy adag erejéig

  2. Mackóúr Válasz

    Itt mindig remek dolgok vannak! …ha vannak.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>