Hentes módra

Vannak ételek, amelyek kissé gombhoz a kabát elven készülnek el: valamelyik, talán marginális hozzávalója ad kedvet az egész ügymenet elindításához. A zöldbabnak pedig éppen szezonja van még pár hétig, úgyhogy ilyenkor tényleg itt az ideje a hentes felébresztésének.

Hentes módra

Egyébként nem tudok rájönni, hogy a hentes módra megjelölés honnan származik. Hiszen a zöldbab és az uborka, ez a két attribútum nem kifejezetten a hentes eszköztár része, bár tény, hogy a sült kolbász mellé lehet kovászos uborkát is kapni a húsboltban. További talány, hogy sok esetben nem is a hentest, hanem a hentesné jelzőt használják, ami bizonyára szaftos találgatásoknak adhat alapot az arra fogékonyak számára. És hogy lekerekítsük ezt a megnevezés témát: sokkal többször szerepel hentes tokányként az étlapokon, mint “natúr szelet hentes módra” elnevezéssel, de a fenti példány nem tokány formában készült.

A natúr szelet elidegeníthetetlen érdeme, hogy nem kell panírozni, ami mind dietetikai, súlykontroll és idegőrlés szempontjából is roppant kedvező. Így aztán csak alaposan kiklopfoljuk az elkészíteni vágyott hússzeletet (célszerű sertéscombot, vagy karajt alkalmazni), kíméletesen sózzuk, borsozzuk, és ne szégyelljük bedörzsölni mindkét oldalukat fokhagymával sem.

Néhány csík húsos kolozsvári szalonnát kezdünk pirítani a serpenyőben, mikor a zsírja kisült, kisütjük rajta a hússzeleteket. Amikor elkészülnek kiszedjük őket, és meleg helyen tároljuk, amíg ismét rájuk kerül a sor. A visszamaradt pecsenyezsiradékon vastag karikákra szelt hagymát futattunk meg, de csak üvegesre párolódjanak, nem kell megpirítani. Rádobjuk a megmosott, 2-3 centis darabokra vágott zöldbabot, és emlékezzünk meg róla, hogy emiatt vágtunk bele az egészbe. (A sárgahüvelyű “vajbab” és a rendes zöldbab egyaránt megteszi.) A babos egyveleget felöntjük némi vízzel, de csak annyival, hogy legyen miben megfőnie, vagyis semmiképp se legyen túl híg a ragu a végén. Ha nem alaplevet (kockalevest) használtunk, ízesíthetjük még egy kevés vegetával, vagy csak sóval, borssal.

Mikor a zöldbab szinte teljesen megpuhult, jöhet bele a csíkokra vágott kovászos uborka. Ennek már annyira kevés idő kell, hogy egyúttal visszatehetjük a raguba a hússzeleteket is, hogy még kicsit párolódjanak és újra átmelegedjenek. Ezzel a művelettel párhuzamosan elkészíthetjük a köretet is, ami ezúttal barnarizs volt, de bármilyen másik rizs, tésztaköret, vagy galuska is megteszi.

És míg a hentes egészségére jóízűen elfogyasztjuk az ételt, a hentesné römizhet egyet a péknével. Amolyan jóasszony módra…

One Response to Hentes módra
  1. Mackóúr Válasz

    Újat tanulni soha nem késő!
    Korábban megvolt a Hentes borda, ami nagyjából megfelel a fentieknek, de zöldbab nélkül, és esetlegesen egy kevés vadász-, olasz-, soproni felvágottal (jobb helyeken gépsonkával), és megvolt a Temesvári borda, szintén a fent írtak szerint, de uborka nélkül, viszont tejfeles habarással.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>