Bizsereg a talpam, nem tud várni – Funky Pho kritika

Engem aztán pozitív elfogultsággal kivételesen nem lehet vádolni: én voltam az, aki annak idején Vietnámban utcai vécétől utcai vécéig haladva kuporogtam, görnyedtem végig majdnem egy teljes hetet a kíváncsiskodó gasztro természetem miatt. Rémálmaimban ne jöjjön elő többet. Így aztán abban is eltökélt voltam, hogy nem fog beszippantani ez az eszement „pho” őrület, ami tapinthatóan kezd eluralkodni Budapesten.

Funky Pho

A kézműves hamburger láz (amelynek én is lelkes híve vagyok) mellett újabban a vietnámi nemzeti levest, a pho-t (állítólag az autentikus kiejtése: Ff) kell isteníteni, hódolni neki és beburkolni. Szintén a kézműves burgerek mintájára természetesen pho mérő helyből is mindegyik „a” legjobb, amit egyszerűen muszáj kipróbálni. Párás szemmel mondják be a neveket és címeket a pho rajongók, akiken joggal nevetünk, amíg nem próbáljuk ki mi is az élményt. Majd pedig minket is elkap a párás szemű vírus, ami jó esetben más jellegű, mint a fent említett kaland gyomorvírusa.

Nos, az egyik „a” legjobb pho a Mozsár utcai Funky Pho-ban kapható. Igazi street food enteriőr, aprócska helyiség, benne két asztal és a falmenti bárszékes pult mutatja, hogy az elvitel itt nagyobb hangsúllyal esik latba, mint a helyben fogyasztás. Hangulatra is minden funky, rémes zene szól, huszonéves fiatal hátizsákos turista célközönségre lő a zavaros fali grafiti. A pult mögött kedves és szupergyors leány, a konyhán követhetetlenül gyors szakács. (Olyan gyors, hogy pontosan ki sem tudjuk venni.)

A hideg ételek szinte előbb az asztalhoz érnek, mint mi magunk, ennek ellenére a tálalás is ízléses, az autentikusság sem kérdéses: jóllehet, tudtunkkal a savanyított kínai kelből készülő fogás egy korai étel, a kimcsi csíp mint a veszedelem, a hideg pacalsaláta (igen) ismeretlen fűszervilággal, lágy aromákkal nyer meg magának. Mire belapátolom a két előfogást, már az asztalon gőzölög „a” pho, amelyből szinte gondolkodás nélkül a pacalos-borjúlábas verziót választottam, de a puhányabbak mehetnek ennél felhasználóbarátibb bélések irányába is.

A pho lényege a kristálytiszta, korianderes, lime-os illatfelhőbe burkolózó lé, a bőségesen adagolt rizstészta, a friss zöldségek, és a vékonyra szelt húsok, vagy halak, éppen mi. A tál mellett kisebb pohárkákban további csípős chilikrém, lime szeletek, édeskés reszelt sárgarépa érkezik, így a patika segítségével még egyénibb ízlésre szabhatjuk a levest. A móka kedvéért mindenből dobálok a nagy levesestálba, ami persze már alapjáraton is annyira tele van a sűrűjével, hogy alig fér be mellé az evőpálcika, meg a kanál. (A multikultiság jegyében minden segítséget felhasználunk). A pacal szépségét már a saláta verzióban megcsodáltuk, a vékonyra vágott borjúláb úgy rezeg, mintha még mindig funkyra táncolna, pedig csak az evőpálcika végén remegő zsírpárna képviseli a nagy egészet.

A pho után kívül-belül ég a szánk, és ez a fő.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>