Sóskaleves

Jóska, levelet hozott a sóska, Jóska, azt írtad nem szereted. Tavaly már meséltem arról, hogy túl az Óperencián, de még a Bánki tavon innen él egy öreg néne, aki kordéjával hozza a frissen szedett, zsenge zöldségeket, roppanós kovászos uborkát a víkend házak boldog lakóinak. Ezúttal egy zsák sóskát sózott rám, mutatta milyen szépen van szedve, nem homokos, nem fonnyadt, tényleg ellenállhatatlan volt.

Viszont sóskával még nem bíbelődtem sosem, úgyhogy úgy döntöttem, ugyanúgy állok neki, mint a spenótnak. Vagyis a leveleket egyenként folyóvíz alá tartom, majd a szárát letépem, és mehet a többi közé. Sóskamártást, sóskafőzeléket igen-igen szeretem, de korábban csak mirelit változatból készítettet fogyasztottam. És most végre a leveles változatból is kihoztam valamit.

Ehhöz olívaolajon apróra vágott hagymát pirítottam, majd liszttel meghintettem, pici vizet tettem rá, majd erre jött rá a nagy halom sóska, sóval. Mikor picit összesnek a levelek, kevés vízzel még fel kell önteni, de nem túl sokkal, hogy ne kelljen már nagyon sűríteni. Mehet a vízbe egy-két felkarikázott fokhagyma gerezd is. A sóskának két jellegzetessége van, az egyik, hogy hamar elkészül, a másik, hogy savanyú, mint a veszedelem. Előbbinek örülünk, utóbbit cukorral korrigáljuk. Végül tejföllel és tejszínnel állítjuk be a végleges állagot és ízvilágot.

Forrón grízgaluskával, de jéghidegen, nyári frissítő fogásként tálaljuk. Aki nem hiszi, járjon utána.

One Response to Sóskaleves
  1. konzervatív Válasz

    sok sóskaszósz lefolyt már a torkomon, fokhagymát még sohasem éreztem benne. igaz, hogy levest sem főztem még belőle. talán egy próbát megér.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>