Kötelező gyakorlat: Spárgakrémleves

“Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg nem közölt le a 2000″ – írja érthető, egyben indokolt kisebbrendűségi érzéssel az amúgy érdemtelenül agyonsztárolt fiatal kortárs költőnk, arra utalván, hogy onnantól lesz számon tartott költő valaki, ha a 2000 folyóirat is helyet szentel neki legalább egyszer az életben.

Ami költőnek, filozófusnak a 2000, az gasztroblognak télen a sütőtökkrémlves, tavasz/nyár fordulóján a spárgakrémleves; vagyis kötelező gyakorlat. (Lásd még hasonló témakörben a vőlegényt a szerszámmal, és/vagy a feledhetetlen kisgazdapárt feledhetetlen vezetőjét.)

Spárgát (más néven csirágot) főzni amúgy nagyon érdemes, mert tényleg rendkívül finom, és viszonylag kevés vele a macera, feltéve, hogy nem nagyon sok személyre készítjük. Ugyanakkor elég sok múlik a szerencsén is, és pár helyen el is lehet szúrni. A spárgakrémleves az egyik leggyorsabb, és legegyszerűbb elkészítési mód, entűl csak nehezebbek vannak. Meg enélkül nem gasztroblog a gasztroblog, úgyhogy ezen tényleg át kell esni.

Spárga-ügyben szenvedélyes érzelmeket vált ki, hogy ki milyen színűre esküszik. Én a zöldnek ugyan nagy tisztelője vagyok, de saját fogyasztásra csak fehéret vásárolok. (Kis színes: a zöld és a fehér spárga ugyanaz a növény, összesen annyi a különbség, hogy a fehéret földkupaccal temetik be, így az nem kap napfényt, ezzel szemben a zöld fotoszintetizálhat kedvére a föld fölött, amíg le nem törik. Amúgy érés közben is nagyon szép, de még szebb a piacon.)

Zöld spárgát elvileg nem kell annyira megpucolni, ez tehát mellette szólna, de én a fehérben bízom, így első lépésként nagyon óvatosan – inkább késsel, mint krumplihámozóval- minél vékonyabban lehúzzuk a héját. Nagyon könnyen eltörnek a sípok (így hívják a spárgarudakat valamiért), és az részben bosszantó, részben viszont nem is olyan nagy baj, ha belegondolunk. A spárgasípok fejét levágjuk, félretesszük, az alsó, fás részt szintén levágjuk, ezeket vagy kidobjuk, vagy nem. (Én kidobom, de spárgás ízű levet lehet főzni belőle, csak megenni nem.) A sípok megmaradt, remélhetőleg nagyobb részét feldaraboljuk, és megmossuk.

Innentől már tényleg gyerekjáték. Vajon hagymát párolunk, de csak üvegesre, nem hagyjuk megpirulni. Jöhet rá a spárga, picit pirítjuk, majd felöntjük vízzel, de ne túl sokkal, mert nem fogunk liszttel sűríteni. Dobunk hozzá egy-két erőleves kockát, sózzuk, és fehérborssal megszórjuk. Adjunk hozzá egy kevés cukrot is, mert a spárgának van egy kissé keserű mellékíze is.

Nagyon hamar megpuhul. Ha kész, a spárgák egy részét halásszuk ki, a másik részét pedig botmixerrel pépesítsük a levesben. Ekkor érdemes leszűrni a levet, mert a spárgából mindenféle szál visszamarad, amire nem kellemes ráharapni. Kevés fehérborral, tejszínnel, sóval, fehérborssal, cukorral korrigáljuk a végső ízt, majd öntsük vissza a kimaradt spárgát, és forrósítsuk át az egészet. A spárgafejeket, ha van türelmünk, kis vajban, külön serpenyőben pirítsuk meg. Ezekkel és apróra vágott friss petrezselyemmel tálaljuk.

A receptet foglaljuk versbe, és küldjük be a 2000-nek. Nyugodtan sértődjünk meg, ha nem közlik.

Spárgaszezon

2 hozzászólás a(z) Kötelező gyakorlat: Spárgakrémleves bejegyzéshez
  1. tanuló Válasz

    ez csudajól hangzik! vétek nem kipróbálni.

  2. [...] eljárás sok tekintetben hasonlít a spárgakrémleves készítéséhez. Én itt is fehér spárgát ha... dibbuk.hu/2013/06/24/fokhagymas-flekken-spargaszosszal

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>