Húsvéti sonka

Na, ez se fordult még elő velem, pedig régóta terveztem: húsvéti sonka vásárlás és elkészítés. A vásárlás előtt alaposan felkészültem, megnéztem a típusokat, árkulcs-tanácsokat, majd abban maradtam magammal, hogy szemügyre veszem a paraszt sonkát, és a kötözöttet, aztán a pillanatnyi intuíció szerint döntök.

Húsvét, sonka

A piacon aztán több tonnányi húsvéti sonkának való füstöltáru kereste gazdáját, még a baromfi árus henteseknél is egymáson csüngtek a sonkák, csülkök, kolbászok. (Kérdeztem én, mi a neve annak a halnak?…) A legélelmesebbek erre az alkalomra külön kis standot és személyzetet állítanak a húspult elé, így a sonkát vadászók rögtön a megpakolt kordét támadják le, a többiek állhatnak a hagyományos húsospulthoz vásárolni. Sétám során bevillant, hogy már tavaly és tavalyelőtt is azért hagytam ki a projektet, mert a többkilós, csonttal ellátott parasztsonkákat nézve nem hiszem el, hogy bármilyen lábosban elférnének és azt sem, hogy elfogynának 2-3 hónapon belül. Így aztán, első próbának egy kis buci, egykilós kötözöttet vásároltam. (Minden fogyasztóvédő felhívta a figyelmet, hogy az ár segít eligazítani a minőséget illetőn: igyekeztem tehát a „három hurkapálcás felső sorból” választani.)

Az elkészítéshez már nem kell ennyi előkészület, az lényegében egyszerű, mint a faék. Az egyik iskola beáztat, a másik csak felfőz és leönt: ez tűnt egyszerűbbnek. A sonkát nagy lábosban felöntöttem vízzel, az első forrás után a vizet leöntöttem, utána friss, hideg vízzel tettem fel főni. Itt már forralni nem illik, csak gyöngyöztetni. A vízbe tettem két megmosott, de héjában hagyott, kettévágott vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, egész feketeborsot és köményt.

Egyes leírások szerint annyi óra kell neki, ahány kiló a sonka. MUHAHA!! Hát ez iszonyatosan nem igaz, legalább négy órát ment alatta a tűz, és még talán mehetett volna. (Most a kuktában, vagy fedél alatt főzők nem játszanak.) Lényeg, hogy ha beleszalad végre mindenhol a hústű, akkor lezárjuk, és saját levében hagyjuk kihűlni. Tanultam egy új kifejezést is húsvéti sonka kapcsán: „kifagy”. Ha jól értem, ezt a kihűlés szinonimájaként használják, nos tehát, ha kifagy, akkor könnyen le lehet venni róla a hálót és lehet szeletelni.

Nem tudom ki hogy van vele, szerintem a húsvéti sonkában nem is a sonka a legjobb, hanem a tavasz. Vagyis a körítés: friss retek, karalábé, zsenge újhagyma. Még medvehagymát is vettem egy csokorral. És persze a torma, amiből olyan igazi, hagyományosat sikerült vennem egy alkoholista kofa bácsitól, hogy fel se ismertem elsőre, hogy ez tényleg torma. Aki szereti, tojást is főzzön, okvetlenül. Én tisztelem a hagyományokat: jövőre lehet, hogy bárányt veszek a piacon sonka helyett.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>