Káposztás kacsamell

Egymás nyakára hágnak az ünnepek, folyton van valami alkalom, amire főzni és enni kell. Meg persze inni is. Praktikus okoknál fogva nemegyszer érdemes előre gondolkozni, és olyan ételt készíteni, amely még jól jöhet későbbi időpontokban is.

Boldog újvet!

Ez mondjuk nem olyan mély bölcsesség, hiszen ennek alapján fogyasztható egészen húsvétig a karácsonyi bejgli, vagy februárig a habcsók, meg a szaloncukor, ha éppen házilag készül. Érdekes, de a szilveszteri fogások és az újévi fogások jellegükben kissé eltérnek egymástól, noha a két ünnep egybefolyik, éjfélig malacot, meg pezsgős káposztát, valamint virslit és kocsonyát fogyasztunk, éjfél után pedig lencsét, vagy mákot, és józanító korhely levest.

A gordiuszi csomót átvágva készítsünk ezúttal olyan ételt, ami mindkét alkalomra dukál, jól eláll, fölmelegíthető, és a bódult másnapon sem kell nekiállni főzni. Például egy igazán magyaros, csomborral készülő káposztás kacsamellét, velefőtt krumplival.

Az elkészítése egyszerű ugyan, de időigényes. (Mentségére szóljon: több napra készül.) Egy vastagfalú, nehéz serpenyőben füstölt szalonnát pirítunk, ennek a zsírjára helyezzük az egységnyi darabra vágott kacsamelleket, bőrös felükkel lefele. (A bőrt előzőleg bekockázzuk, hogy jobban ki tudják adni magukból a zsírt.) Ha kicsit kiolvadt a zsiradék, és megpirult a bőr, megfordítjuk, és pár percig így is sütjük a húst, majd kivesszük a serpenyőből.

A visszamaradt pecsenyezsiradékon apróra vágott hagymát pirítunk, majd megszórjuk jóféle, házi pirospaprikával, amit jobb esetben továbbra is Kalocsáról van szerencsénk beszerezni. Felöntjük kevés kockalevessel (alaplével, ha van), rátesszük a kacsamell darabokat, sózzuk, borsozzuk, és az egészet beborítjuk savanyúkáposztával. Annyi lé legyen rajta, hogy ellepje az egyveleget. A lébe szórjunk pár marék árpagyöngyöt (mindközönségesen: gerslit), valamint köménymagot, amit ugyan senki sem szeret, de mint már többször megállapítottuk, a káposzta emésztésekor igen jól tud jönni.

Ekkor jön az időigény, mert a káposztának sok idő kell, hogy megpuhuljon, és hogy az egész fogás jól összeálljon. Félidőben néhány meghámozott, feldarabolt krumplit is tehetünk bele, de számítsunk rá, hogy a savanyú közeg miatt ez lassabban lesz kész, mint megszoktuk tőle.

Mikor már megpuhultak a hozzávalók, további magyarosításba fogunk: ennek keretében majorannával és borsikafűvel (mindközönségesen: csomborral) fűszerezzük a fogást. Az ősmagyar fogást mély tányérban, sok tejföllel, friss kenyérrel tálaljuk.

Elsején meg áldjuk a sorsunkat, hogy volt eszünk előre készülni, nem kell nekiállni korhelylevest is készíteni. De azért a lencséről ne feledkezzünk meg; szerencsés esetben van otthon az anyukánknál…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>