Egy húron pendülni – Merfelsz Gábor, szekszárdi borász

Merfelsz Gábor. Bankárból lett borász. Ugyanez fordítva elképzelhetetlen…

Nem először kerül sor kiállítás megnyitóra a pincében, ahol most már önálló galéria is található. Ön is gyakran gitárt ragad, zenével fokozva a gasztronómia nyújtotta élményeket. A bor élvezete teljesedik ki, válik komplexebbé, ha összművészeti keretbe foglaljuk? Mi a filozófia az érzékek ilyen teljeskörű bevonása mögött?

Mi a filozófia a koccintás mögött? Minél több érzékszerv bevonása a borkóstolás folyamatába. Valami ilyesmit érzek én, amikor a gasztronómia, a művészet találkozhat a borral. Egyre inkább azt látom, hogy van egy igényes fogyasztói réteg, amely nyitott az ilyen jellegű élmények befogadására, értékeli, hogy a bor-étel párosítás mellett odafigyelünk a friss alapanyagra, s ráadásul megpendül egy-két gitár is. Azért meg kell említenünk, hogy a hagyományos borkóstolások az általánosak, nagyobb léptékű rendezvényt kettőt-hármat szervezünk egy évben.

Merfelsz GáborKözmondásosan varázsos hangulatú elnevezéssel látja el borait. Esti csók, Amoroso, Tűzvirág, Tsokoláta és a társaik. Honnan jön az ihlet? A költői nevek asszociálódnak valahogyan a borfogyasztás élményéhez?

A NECTAR SEXARDIQUE borcsalád megalkotásakor jutott eszembe, hogy a Liszt Ferenc által használt szóösszetétel kapcsán zenei neveket is használhatnánk. Így született a Bel Canto, Amoroso, Bolero, Doppio. Pontosan kapcsolhatók a nevek a borfogyasztáshoz, hiszen a Bel Canto, mint egy szép ének járja át érzékszerveinket, az Amoroso behízelgő édessége magáért beszél, a Bolero egy könnyebb bor, míg a Doppio minden évben két nagy beltartalmú bor házasításval készül. A másik csoportba a magyar nevek tartoznak, mint az egyetlen dűlőből szüretelt Merlot, amelyet kóstolva elcsodálkoztam az intenzív csokoládé ízen (Tsokoláta), vagy a piros és vörös ezernyi árnyalatát felvonultató Cabernet Franc és Sauvignon házasítása (Tűzvirág), vagy a behízelgő extraktot felvonultató Esti Csók.

A szortimentben akad egy rendhagyó történetű szőlőfajta is. Egyfajta kakukktojás: a hamburgi muskotály. Mit kell tudni erről a szőlőről, és hogyan kerül egy szekszárdi dűlőre?

A világ több borvidékén van használatban a hamburgi muskotály, s széles skálán mozog a hasznosítása is, rosé és édes vörös borát már kóstoltam, de a száraz vörös muskotály változatát még nem. Magyarországon régóta ismert fajta, főleg kiskertekben termesztették, mint csemegeszőlőt. Kényes fajta, rosszul színesedik, törik a kocsánya. De fantasztikus! Egyszerűen megálmodtam, hogy készíteni szeretnék egy vörös, száraz muskotályt. Tudtam, hogy a bor megosztja majd a fogyasztókat, hogy nehéz befogadni a bort, hiszen egy konkrét provokáció az érzékek ellen! Hamarosan megtaláltam a hozzáillő nevet is: Agent Provocateur.

Született szekszárdi, családi hagyomány folytatója a szőlőműveléssel. Hogyan látja most Szekszárd borászatát? Merre halad, mi a fő csapásirány a szekszárdi borok tekintetében?

Szekszárd nagyon fontos helyet foglal el Magyarország bortérképén, s ennek tudatában tevékenykednek a borászok nap mint nap. Nagyon erős versenytársak s kedvezőtlen piaci viszonyok között kell a szekszárdi adottságokat teljes szépségükben a világ elé tárni. Legyen szó akár rosé, akár siller, akár testes vörös borokról, tapasztalatom szerint, ha szekszárdi, akkor igen kedvelt. Meg kell, hogy említsem az utóbbi évek kiugróan meleg évjáratait, amelyek komoly kihívások elé állíthatják a borászatokat, s megfontolt, hosszú évekre kiható választ kell adni.

Született egy remek kezdeményezés; hat szekszárdi borász, köztük Önök is közös márkanév alatt hozták ki siller borukat. Hogyan értékelik ezt a vállalkozást? A nagyobb képet tekintve: alakulhat-e valamilyen hatékony összefogás egy-egy borrégió borászai között? Látni-e ennek csíráit, és mondható-e valami a tervekről?

A Fuxli projekt a szekszárdi borvidéken működik, s a bemutatkozás egyetlen éve áll csupán mögöttünk, de – megkockáztatom – mindenki üdvözölte a kezdeményezést, s őszinte jóindulattal közelített a borhoz. Már pusztán az összefogás ténye is sokakat vonzott, de a borok is komoly színvonalat képviseltek. Szándékunkban áll a folytatás, immár szélesebb körben. De ez a szélesebb kör is csak a szekszárdi borvidéket jelenti. Borrégiók között hasonló együttműködést a magam részéről nehezen tudok elképzelni, de az érdekérvényesítés, a szőlészeti-borászati munka színvonalának emelése érdekében továbbra is sokat kell tenniük, hogy a magyar borszeretők egyre jobb magyar borokhoz juthassanak…

One Response to Egy húron pendülni – Merfelsz Gábor, szekszárdi borász
  1. nemborissza Válasz

    A cikktől és főleg a különleges, kedves bor elnevezésektől szinte kedvet kaptam a kipróbálásukhoz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>