Vörösboros marhapörkölt

Nem valami könnyed, mégis nyári ételnek tekintjük a vörösboros marhapörköltet. Népiesebb nevén a marhapörit. Már csak azért is nyári, mert kovászos uborkával kell tálalni, az alapjához pedig a legjobb a friss, harsogó paprika, és az ízzel és színnel rendelkező paradicsom.

Ebből pont nem lesz pörköltTovábbá a legkedvezőbb esetben egyenesen bográcsban készül, azt meg bajos máskor. Ez a példány nem bográcsban készült, sőt, a paradicsommal sem voltam elégedett, viszont legalább tényleg nyár van.

A marhapörkölt rendszerint lábszárból készítjük, de legitim eljárás a nyak, vagy a comb választása is. Ennél nemesebb húsrészekkel nem érdemes kísérletezni, mert a pörkölt ugyan jó lesz, vagy jó lehet, de lemaradunk egy jó kis steak-ről, vagy tatárbifsztekről. Úgyhogy vegyünk egy kis öregecskedő (vagy hogy kell ezt mondani?) lábszárt, oszt’ jónapot.

A marhapörkölthöz nagyon kevés hozzávaló, és nagyon sok idő szükségeltetik. Utóbbi arányát úgy tudjuk egy picit csökkenteni, ha nem szúrunk ki magunkkal, és nem öntjük bele a vörösbort már az elején, hanem kivárjuk annak a sorát. A bor ugyanis keményen tartja a húst, sokkal lassabban engedi megpuhulni, ezért érdemes csak a második félidőben behozni a kispadról.

Addig is haladjunk. A marhapörkölt esetében is mindenki mást tart szentírásnak. Nyilván azzal sem ért mindenki egyet, hogy rengeteg, egészen finomra vágott vöröshagymát pirítson le az ember, mert ez adja a sűrű szaftot. Első lépésként pirítsunk le rengeteg, egészen finomra vágott vöröshagymát.

Minden kísértés ellenére se tegyük bele a pirospaprikát, az még ráér egy későbbi fázisban. Adjuk viszont hozzá pár darab durvára vágott paradicsomot és egy-két cső tv paprikát, valamint egy cső erős paprikát. Ezeket hagyjuk összefőni egységes eleggyé. Sózzuk, borsozzuk.

Ekkor jöhet a falatnyi, de nem túl pici falatnyi kockákra vágott marhahús. Mikor elveszti a színét, hozzáteszünk egy pár gerezd préselt, vagy apróra vágott fokhagymát. Sózzuk ismét. Fűszere lehet még az őrölt kömény is. Ezt követően kis lángon “zsírjára pirítjuk”, magyarán egészen rövid lében hagyjuk pörkölődni, ameddig van saját leve, addig azzal, utána a vizet apránként pótolgatva. A folyamat közben el lehet mosogatni példának okáért.

Mikor először veszítjük el a türelmünket, megszórjuk a pörkölt tetején édesnemes pirospaprikával, és egy kiskanál csípőssel is. Kíméletesen elkeverjük, majd folytatjuk a rövid lén történő főzést.

Mikor másodszor is elveszítjük a türelmünket, felöntjük a pörköltöt száraz vörösborral. de nem kell túlzásba esni, maradjon ugyanúgy kevés lé a hús alatt. Akkor járunk jó úton, ha a szaft egészen besűrűsödik és besötétedik.

Ha megvan a jó út, akkor közben elkészítjük a tarhonyát (targonyát). Lehet házit is, de praktikusabb követni a leírást egy gyári tasak csomagolásán. A galuska is legitim dolog. Egyedül a (kovászos) uborka hiánya illegitim. Mert mint Dévényi Ádámtól tudhatjuk:

“Bár tarhonyával

A pörkölt elmegy este

Pedig uborkával van

Szerelembe esve”

Tálaljunk. Díszítés egy kis karika erős paprika. Ha nem néznek oda, egy kiskanál tejföl… És kenyér.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>