Húsos tócsni

Mit tegyünk abban a nyilván rendkívül sokakat érintő probléma esetében, ha megfőzött és pépesített, gyakorlatilag íztelennek minősíthető mellhúsból a célszemély nem fogyaszt, kidobni viszont kár lenne? A helyzetet két, ugyancsak elárvult, csírázásnak indult krumpli mentette meg.

Csináljunk húsos tócsnit (tócsit), vagy találjuk föl, ha nincs még. Nosza, reszeljük le a két csírátlanított, meghámozott krumplit a nagylukú sajtreszelőn. Mehet bele a húspép. (Eddig könnyű, mert eddig adta magát a kincstári készlet.) Só, bors. Tegyünk bele pár gerezd zúzott fokhagymát, hogy íze-, pár teáskanál pirospaprikát, hogy színe legyen. Hogy állaga is legyen, egy egész tojást ütünk bele, és annyi lisztet, amennyitől lágy, de legalább formázható tésztát kapunk.

Csirke, például tócsniba

Az izgalom kedvéért én tettem bele római köményt is, más-más fűszerekkel is lehet kísérletezni.
Két kanál segítségével nagyobb pacákat szaggattam a forró zsiradékba, amit aztán gyorsan el is lapítottam kicsit a serpenyőben.

A tócsni népi(es) eledel, így szintén korábbról kimaradt kacsazsírban sütöttem ki. Az első néhány próba után az is kiderült, hogy érdemes kisebb lángon, hosszabban sütni, és óvatosan forgatni. Egyfelől, hogy ne törjön össze, másfelől, hogy átsüljön a közepe is.

Tejföllel, lilahagymával ettük, és nem bántuk meg.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>