Úri huncutság? – Gentleman’s Relish teasütemény

A most következőket tényleg csak a legerősebb gyomrúaknak ajánlom…

El kell mondanom már itt az elején, hogy ez a brutális süteményrecept nem tőlem, hanem a szintén méltán népszerű Két duci hölgytől származik. Én magam már jó régen láttam azt az adást, amiben a szóban forgó teasütemény szerepelt, mégis éveket kellett várnom arra, hogy megvalósíthassam.

És ami miatt ilyen sok időbe telt az elkészítés, az nem más, mint a “Gentleman’s Relish” nevű, hm, valami. Ez a cipőpaszta szerű képződmény Magyarországon, tudtommal, nem kapható, pedig utánajártam elég alaposan. Sőt, Írországban sem kapható, így közvetve végül Londonból sikerült beszereznem. A Patum Peperium alnévre is hallgató kence csomagolva így néz ki.

Íze pedig nehezen hasonlítható bármihez is, amit szeretünk. Amúgy mintegy 60%-a szardellapasztából áll, úgyhogy ezzel helyettesíthetjük, ha nem sikerül beszereznünk. A maradék negyven százalékról – hálistennek – nincsen információm. Mindenesetre annyira erős íze, és átható illata van, hogy az angolokra jellemző diplomatikus fogalmazásban nagyon találóan nyerte el az úriembereknek szóló jelzőt. Amiről természetesen mindenki valamilyen huncut felnőttjáték-szerű dologra asszociál, és ez így is van rendjén.

A teasütemények kapcsán el kell mondani, hogy az édesebb változatok mellett természetesen megtalálhatóak a sós, vagy mint ebben az esetben a sós-savanykás (savoury) változatok is. A most következő brutálsüti a legkülső szélét képviseli ennek a skálának.

Egy csészényi lisztet kevés cayenne borssal (én inkább chilit használtam), sóval, frissen őrölt feketeborssal, 10 deka (egy kisadag) teavajjal, reszelt parmezánnal, egy tojássárgájával könnyű tésztává gyúrunk. Lehet hozzá kevés vizet is tenni, ha nem állna össze tésztává. De nem kell sok. A tésztát lehetőleg minél kevesebb ideig gyúrjuk, hogy ne melegedjen át a kezünktől. Fél órára beteszem a hűtőbe.

Ezután téglalap formára nyomkodom, kb 15*10 centis oldalúra jön ki. A téglalapot megkenem egy komoly réteg csípős dijoni mustárral. Erre kerül a Gentleman’s Relish. Érdemes vékony réteget kenni belőle, hátha nem mindenki számít majd úriembernek a fogyasztók közül… Erre is parmezánt reszelek, és ha van, friss metélőhagymával szórom meg, de úgysincs ilyenkor, úgyhogy én szárított borsikafüvet használtam.

A megkent tésztát óvatosan, roládszerűen feltekerem, megnyomkodom, és újabb 45 perc pihenő következik. Ekkor egy éles késsel vékony szeleteket vágok belőle, és ezt sütőpapírra/alufóliára és a tepsibe helyezem. Előmelegített, forró sütőben kb 15 perc alatt kisütöm.

Én tejfölt is tálalok mellé, de még ennél fontosabb, hogy mindenkit előre figyelmeztessünk, hogy mire számíthat, amikor beleharap. És magunkon próbáljuk ki, hogy hitelesen tudjuk elmesélni. Hiába, angol úriembernek sem könnyű manapság lenni.

Gentlemen

One Response to Úri huncutság? – Gentleman’s Relish teasütemény
  1. káró Válasz

    ez olyasmi, hogy egyszer és soha többé?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>