Gombaleves kolbásszal

Nehéz időket élünk. Sok, sok, sok szempontból. (Ne menjünk bele.) Mindenesetre adományként kaptam négy (!) szál kolbászt, olyan házi készítésűt, keménységét tekintve parasztkolbász és lángolt kolbász között félúton. Hosszan tervezgettem, mi minden fog készülni belőle. Aztán hol egy kis darab kezdett hiányozni az egyik szála véginél, hol egy másik darab, szóval egyre rövidült a négy szál kolbászom. (Több nap, mint kolbász. ) Végtére is maradt egy olyan szimbolikusan kétharmad szál, gondoltam ezt már kenyérre nem teszem, titkon nem nassolom el, falatonként letörve, ebből már tényleg leves lesz.

Ami volt még itthon, az is sokféle maradék, leveszöldségből kimaradt ez-az, pár krumpli, salátának el nem használt kínai kel vég. Meg egy nagy kazalnyi csiperke. Ebből kellett valamit kihozni, mint a BBC egykori (vagy még most is fut?) sorozatában, ahol egy kosárból egymással köszönőviszonyban nem lévő hozzávalókból kellett 30 perc alatt fogyaszthatót készíteni. Nu, ezt a vetélkedőt megnyertem volna, legalábbis a fogyaszthatónál messze magasabbra ugrotta meg a lécet a kolbászos gombaleves.

Másfél fej hagymát (annyi volt itthon elfekvőben) elkezdtem olívaolajon üvegesre pirítani, hozzátettem pár gerezd lapított fokhagymát, majd a felszeletelt gombát. Só, bors, kakukkfű – mint a gombához rendesen. Mikor a gomba elvesztette a feszességét, és levet engedett, hozzákockáztam a hámozott krumplit és felöntöttem vízzel.
Ekkor tettem bele a leveszöldség másik maradványát, pár szomorú sárgarépa formájában. És hát a kolbászt, pár nagyobb darabra szelve. Kb fél óra kell neki, amíg a répa és a krumpli is megpuhul.

Ekkor a kolbászt, a répát, valamennyi krumplit és a gomba szebbjét kihalásztam, a többit botmixerrel krémesítettem. (Békeidőben tejszínt ekkor tettem volna bele, aki teheti, annak ezt is javaslom.) A krémlevesbe tettem bele a felcikkezett kínai kel darabokat, és amikor ezek is összezuhantak, mehetett bele vissza a korábban kimentett gomba, krumpli, répa. És a kolbász…

Kis sózás még kellett neki a végén, és igen emlékezetes leves született. Kolbász, az kell hozzá!

Levesezés

One Response to Gombaleves kolbásszal
  1. cicó Válasz

    Ha már a tejszín ki is maradt útközben, egy kis tejföl remélhetőleg került az asztalra, mint szabadon választható gyakorlat.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>