Scsí

Tél, vodka, leves. Ebben a háromban az oroszok verhetetlenek, hogy a politikai vonatkozásokat most mellőzzük. Bár onnan is lenne mit szemezgetni, de inkább ne. A lényeg, hogy ez az egymással szorosan összefüggő hármas talapzat tartja az egész rendszert, évszázadok óta, lényegében ugyanúgy, moccanatlanul. Egyik sem képzelhető el a másik nélkül. Én magam is több nagy klasszikust megidéztem már, de a tárház lényegében kimeríthetetlen. Következzék tehát a talán legviccesebb nevű nagy orosz leves, a scsí.

Scsít mindenkinek

A scsíről sokáig úgy tudtam, hogy az különbözteti meg a többi versenytárstól, hogy nem savanyított, hanem rendes fejeskáposztából készül. Aztán most hogy a startvonalon elhelyezkedtem és kicsit kutakodtam, úgy tűnik, hogy ez csak mítosz, mert scsít bizony lehet fejes- és savanyúkáposztából is készíteni. Megkönnyebbülten választottam a savanyúkáposztás változatot. Hozzá kell persze tenni, hogy kicsit más az eljárás annak függvényében, hogy melyik alapanyag mellett tesszük le a voksunkat, nem teljesen csereszabatos tehát a két hozzávaló.

Először is főzünk egy erős húslevest, méghozzá nem csak marhahúst (nyakat, szegyet) használunk hozzá, de sertéscsontot is. A recept szerint füstölt sertéscsontot, de ilyennel nem mertem volna bosszantani a hentest, úgyhogy maradtam a füstöletlennél. (A húsleves a szokott módon készül, annyi a különbség, hogy a csont miatt nem elég lehabozni forrás után a vizet, de érdemes le is önteni, friss vízzel átmosni a csontot és a húst, és így visszatenni ismét hideg vízbe főni. Forrás után, ha kell, lehabozzuk, majd só, bors, zöldségek.) A húsleves itt most csak mellékszereplő.

A scsí alapja ugyanis a másik edényben készül el. Ehhez vajon tetemes mennyiségű, finomra vágott vöröshagymát pirítunk, apróra vágott fokhagymát teszünk hozzá, következik a karikára vágott répa és a gyökér, majd az egészet meghintjük liszttel. Erre tesszük rá a durván megvagdosott savanyúkáposztát, rövid átforgatás után adunk hozzá egy kiskonzerv paradicsomsűrítményt. (De persze lehet hámozott paradicsommal, lével, egyebekkel is dolgozni.) Felöntjük a húslével, fűszerezzük babérlevéllel, sóval, egész feketeborssal, őrölt köménnyel. Beletesszük a felkockázott leveshúst, és ha elég húsos volt, a levescsontokat is. Mikor már majdnem készen van (puha a káposzta), hozzáadhatjuk a savanyú káposzta levét is. (Vagy veszünk ezt is, vagy beáztatjuk felhasználás előtt a káposztát, és ezt a savanyított vizet használjuk.)

Tálaláskor tejföllel, petrezselyemmel díszítjük, friss fehérkenyeret adunk hozzá, és ha van kéznél, vagy voltunk annyira lendületesek, pelmenyit is kínálhatunk. Jöhet a zimankó, nem fél. Velünk az oroszok istene.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>