Stroganoff bélszín sáfrányos basmatival

Titkos házi készletünk, vagyis a lefagyasztott dugi-bélszín felélésével lezárult egy szép sorozat. De ez a zseniális találmány, a Stroganoff bélszín méltó lezárás volt. Elfogyott már régen a Wellington-bélszín, a tatárbifsztek, megettük már a szilvalekváros koszorút is, nem volt más hátra, hogy kiolvasszam a fagyasztóban didergő bélszíndarabkát is.

A Stroganoff-ot többféle módon írják, az itt javasolton kívül elfogadott a Sztroganov, a Sztroganoff és a Stroganov is. Mindegyik egy orosz arisztokrata kereskedő dinasztiát jelöl, akik kereskedelem mellett financiális kérdésekkel és mecenaturával ütötték el a lassú léptű orosz időt. Az első említések egyike a 16 századból való, amikor épp Rettegett Ivánnal cimboráltak. Első “Nagy Péter” cárt is ők segítettek trónra, és hatalmas birtokaik voltak Szentpétervár környékén. Elbűvölő palotájuk ma is megtekinthető a Néva partján meg itt is. A nagy októberi alatt elvesztették minden vagyonukat egyébként, de ki nem… (Pedig Putyinnal is milyen jól bizniszelhetnének, mint a mai kollegáik.)

A recept a 18. századból származik,egy francia szakácsuk kreációját nevezték el a család tiszteletére.
Megjegyzendő, hogy a verhetetlen Larousse Gastronomique egy másik lehetséges etimológiát is említ, e szerint az elnevezés az orosz csíkokra szelni (“strogat”) szóból származik.

Mert a Stroganoff-ot ugyanis csíkokra kell szelni. Maga az étel viszonylag könnyen elkészíthető, de lévén wokos, de legalábbis serpenyős hirtelensülős módja miatt az időzítés nagyon fontos. Először a hozzávalókat kell szépen előkészíteni, aztán felsorakoztatni a wok mellett szép libasorban, hogy csak oda kelljen nyúlni értük. Ha valamit keresgélni kell, vagy akkor kezdünk el felvágni, akkor buktuk a dolgot.

Tehát kisujjnyi csíkokra metéljük a bélszínt (amit be is pácolhatunk előzőleg mustárba és olajba), meghámozunk és csíkokra szelünk sós-vizes uborkát, vagy kovászost, csíkokra, vagy olyan keresztmetszetbe gombát is vágunk. Felcsíkozunk még bacont, vagy kolozsvári húsos szalonnát is. Ezen kívül felaprítunk még egy fejnyi vöröshagymát is. (Ha nagyon eredetiek akarunk lenni, akkor gyöngyhagymát, de ne legyünk rómaiabbak az oroszoknál…)

Kezünk ügyébe készítünk még olajat, főzőtejszínt, mustárt, sót, borsot, tejfölt, fehérbort, és egy fél citromot. Ez utóbbi helyett én most először verjus-t (verzsüt) használtam, de errről majd egy másik bejegyzésben lesz hosszabban szó.

Nos, ha mindez megvan, akkor a következő sorrendben elkészítjük a Stroganoffot.

1.) Feltesszük főni a Basmati rizst, hogy kábé egyszerre legyen kész a hússal.

2.) Felhevítünk egy gyűszűnyi olajat a wokban, amit a legnagyobb lángra állítunk.

3.) Bacont pirítunk benne, de azért ne legyen töpörtyű belőle.

4.) Jön a hagyma, szintén ne piruljon meg keserű feketévé.

5.) Bélszíncsíkok, amiket igyekszünk minden oldalukon megkapatni, ez olyan 3-4 perc.

6.) Ekkor jönnek a fűszerek: só, bors, mustár.

7.) Rádobjuk a gombát, mikor az összesett kicsit

8.) az uborkacsíkokat. Ekkor teszünk hozzá tejfölt és főzőtejszínt is.

9.) Ha a hús kész, végül kevés fehérborral összeforraljuk.

10. A basmati-t összekeverjük a sáfránnyal, csöppnyi olívaolajjal.

11. A Stroganoffra facsarunk egy kis citromlevet (verjus-t akinek épp van) , és, figyelem!, ekkor kóstoljuk csak meg. Ha kell, útófüszerezzük.

12.) Tálaljuk-megesszük, kis vodkát kínálunk elé. Közben Viszockij énekel, és mindent megértünk a világból.

Irány a Stroganoff bélszín

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>