Pisztráng kékre főzve

Együnk halat!Vannak olyan ennivalók, amelyek esetében az ember szinte szégyenkezik, hogy milyen kicsiny energiabefektetéssel jut ennyire komoly ízélményekhez. Ennek egyik klasszikus példája egyébként a sárgabarack, de most ennél egy fokkal összetettebb ételkülönlegességről lesz szó.

Halat főzni vagy szokott valaki, vagy nem. Én nem igazán szoktam, de néha mégis. Halat enni viszont módfelett egészséges, legalább hetente egyszer kellene megtenni, ha örökké akarnánk élni. Valamennyi nemzetközi táplálkozástudományi felmérés kimutatja, hogy a magyarok mélyen az európai átlag alatt fogyasztanak halat, és ha mégis, akkor az a karácsonyi periódus két-három napja alatt le is zajlik.

A hal vásárlásakor és elkészítésekor két nagyon komoly problémával szembesülhetünk. Egyrészt ugye a tetem úgy kerül elénk, ahogy az megteremtve lett, nem lehet illúziónk, nem lehet elvonatkoztatni. Ez más állati termékek esetében nagyon ritkán van így, a tőkehúsnál fel sem merül ilyen probléma, a szárnyasokat meg legalább letollazzák, ha már valamiért nem csak a mellére/combjára van szükségünk. A halnak rendkívül kevés combja van, ellenben van neki farka, feje, a fején szemei, és eltátott, kerek szája. A másik komoly probléma, hogy a hal az nagyon nyálkás, csúszós dolog. Viszont így aztán tényleg olyan, mintha élne.

Ha ezek után sem ment még el a kedvünk, akkor viszont tobzódhatunk. A “kékre főzés” eljárásban csak a név ellenszenves, az eredmény tényleg annyira jó, hogy az ember el se hiszi. (Ld még energiabefektetés.)

Szerencsés esetben tisztított pisztránghoz jutunk, vagyis belül nincs cucc. Az eljárás legnehezebb és talán legbrutálisabb eleme, hogy a hal fejét össze kell kötözni a farkával. Ez azért nehéz, mert a nyálkás haltest az istennek se akar karikává alakulni, a farok folyton visszacsusszan a helyére, de kellő kitartás után engedelmeskedik. (Lehet vele kísérletezgetni, de annyit azért segítek, hogy nem teljes kört kell megpróbálni képezni, hanem csak mintha keresztbe hajtanánk a halat.)

Egy lábosban vizet, leveszöldséget (répa, gyökér, zeller, hagyma, esetleg karalábé) sóval, babérlevéllel, egész feketeborssal összeforralunk. Belenyomjuk egy citrom levét, és beledobjuk a kifacsart citromot is, majd felöntjük legalább egy fél liter 10 százalékos ecettel. (Ha sok pisztrángot csinálunk egyszerre, akkor többel.)

Konyhai trükkök rovat: ha nagyon puha, laza szerkezetű húst főzünk, gyakori, hogy savas levet használunk (ecet, citromlé, bor), mert ilyenkor kevésbé esik szét a hús, tovább bírja a gyűrődést.)

Ha fortyog a lé, belesüllyesztjük a gúzsba kötött pisztrángot. Le is fedhetjük a lábost. A halnak nagyon kevés idő kell, 10, de maximum 15 perc alatt elkészül. Vigyázzunk, mert ecet ide, ecet oda, könnyen túlfő, és széttörhet kiemeléskor.

A halat kihűtjük, levágjuk a csomót és hidegen, salátalevélen, citrommal tálaljuk. Fogyasztáskor próbáljuk meg kerülni a hal méltatlankodó tekintetét. Nem fog sikerülni.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>