Jókai bableves

Egy nagy klasszikus, amelyet nyáron, nagy melegben és télen, nagy hidegben is előszeretettel fogyasztanak. (Jöhet utána palacsint.)

Számos olyan ételt ismerünk, amely valamelyik celebritás büszke nevét viseli. Egy részük valószerű anekdotával jegyezte el magát a vele jelzett étellel, más részük pedig csak a jobb hangzás (marketing) végett forrt össze az adott étel nevével mindörökre. A Jókai bableves az én ismereteim szerint az utóbbi kategóriába tartozik, a fellelhető adatok szerint a szerző balatonfüredi tartózkodása alatt szeretett bele ebbe a fogásba, ami sztorinak elég vékony. Ugyanolyan lendülettel hívhatjuk Csülkös bablevesnek ezt a fogást, mint amilyennel Jókai-nak nevezzük. Ízlés szerint.

Jókai bableves - vagy Füredről vagy nem

A tarkababot “előző este” beáztatjuk. Ez amúgy az egyik kedvenc konyhai eljárás kifejezésem, imádom, hogy mindig tudják a receptírók, hogy én mikor óhajtom elkészíteni a fogást. Magyarán a bableves és a lencsefőzelék kötelezően ebédre készül, ezért előző este kell áztatni. Ha valaki el mer szakadni az előírásoktól, és undorítóan individualista módon vacsorára, reggelire, ozsonnára főzné a babot, az számoljon vissza 8-10 órát a kezdéshez képest, és akkor áztassa be…

Egy szép darab füstölt csülköt pár órával a főzés megkezdése előtt beáztatunk. A füstölt csülök megdöbbentően lassan készül el, így aki kuktával dolgozik, gyorsabban lesz kész, aki meg nem, az szánjon rá időt. (Én nem vagyok kuktapárti, időm viszont mindig akad amennyi épp kell. Vagy nem állok neki.)

A csülköt feltesszük babérlevéllel, egész borssal hideg vízbe főzni. Ekkor adódik tehát egy 3-4 órás kis luk, ami alatt megpucolunk némi-nemű sárgarépát, fehérrépát, zellert. Erre rápihenünk. Amikor a csülök majdnem puha, hozzáadjuk a babot és a zöldségeket. Amikor minden puha, és a csülök leomlik a csontról, kihalásszuk és apró kockákra vágjuk a húst. (Akárhogy ügyeskedik az ember, előfordul, hogy a bab és a zöldségek előbb puhulnak meg. Ekkor a csülköt külön edényben nagy lángon, lefedve főzzük tovább és átkozzuk, amennyire még illendőnek érezzük.)

A leves besűrítéséhez egy-két fej igen apróra vágott hagymát és pár gerezd fokhagymát olajon megpirítunk, édes és egy kevés csípős pirospaprikával elkeverjük, és sok liszttel rántást készítünk. A levesből átmert lével simára keverjük, majd beleszűrjük a leveshez. A besűrűsödött levet megkóstoljuk, ha kell sózzuk, majd jöhet bele vissza a csülök, valamint tekintélyes mennyiségű kolbászkarika. A levest erős hegyes zöldpaprikával, erős cseresznyepaprikával, tejföllel és friss fehérkenyérrel tálaljuk. Tejföllel és petrezselyemzölddel díszítjük.

Ha valaki ismeri a “Jókaiság” pontosabb történetét, örömmel vesszük, ha megosztja. Addig is fogyasszunk.

Kép: patki87/flickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>