Palacsinta

Nem egy bonyolult étel, és egyszer ugyan egy egzotikusabb változata már szerepelt itt a blogon, megérdemli, hogy a sima, mezítlábas baracklekváros palacsinta is lehetőséget kapjon a bemutatkozásra.

A palacsinta egyszerre elrontható, és elronthatatlan. Ha elrontjuk, akkor lehet belőle császármorzsa, rakott palacsinta, csúsztatott palacsinta, ha meg nem rontjuk el, akkor sima lekváros, mákos, diós, túrós, kakaós és a többi féle palacsinta.

Vitéz László palacsintasütőjeKét dolgon múlik a siker, egyfelelől a tésztán, másfelől a serpenyőn.
A tésztához (kb) 20 deka lisztet keverünk el 2-3 egész tojással, valamint (kb) 3 dl tejjel, egy csipet sóval, alaposan, csomómentesre. (A kívánt eredmény szerint ezeknek a mennyiségeknek természetesen a hatványait, tört részét, többszörösét számoljuk. Ez az adag, serpenyő mérettől és palacsinta vastagságtól függően 6-12) darabra elég.) Miután elkevertük a palacsintatésztát, löttyintsünk hozzá egy kevés szódát (buborékos ásványvizet), meg egy kevéske olajat.

Egy-két percig hagyhatjuk pihenni, amíg a serepnyőnk felforrósodik. Az első alá lehet pár csepp olajat tenni, de egy minőségi teflon palacsinta-sütő serpenyőhöz ez nem is szükséges. Egy merőkanállal a serpenyő közepére öntjük a tésztát, óvatosan szétterítjük a serpenyő egészén, majd egy-két perc után megmozgatjuk, megfordítjuk, és újabb fél perc alatt készre sütjük. A megfordítás dobás útján is történhet, de akkor a 6-12 darab lehet hogy végül csak 2-4 darabra redukálódik.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>