Kocsonya

Kocsonyát az ember boltban vásárol, esetleg étteremben rendel, de semmiképp sem áll neki otthon szétbarmolni a konyhát. Talán csak egy-egy kivételes alkalom az, amikor mégis nekivágunk a piacnak, azzal, hogy minden olyan dolgot megveszünk, amit máskülönben sosem.

Kocsonya - hozzávalók beszerzésa a hentesnél

Kocsonyát készíteni ugyanis vesződséges munka, ráadásul, az én esetemben rajtam kívül senki sem fogyasztott belőle értékelhető mennyiségű darabot. Csak piszkálta, tologatta az úri közönség szilveszter éjszakáján. Ezzel együtt elmondható, hogy a kocsonya sztori megvolt, mission completed.

Blogtársam részletesen leírja, hogy mit kell tudni a kocsonyára meghívott vendégekről, milyen rizikófaktorok lépnek föl, milyen atavisztikus élmények veszik rá, vagy épp taszítják az embereket a kocsonyafogyasztásra illetve ellen. (Kocsonya alatt itt most természetesen A kocsonyát értem, tehát a malac elsődleges fajtajellegét meghatározó részekből készülő rezgős ételt, és nem ponty- , harcsa-, malac -színhúst, vagy zöldséget, aszpikos bevonattal.) Az igazi kocsonya nem tűri sem a finomkodást, sem a mesterséges aszpikot, zselatint. Legfőbb jellemzője, hogy a csontokból, porcogókból, bőrből, zsírból kioldódó természetes kötőanyag hozza létre a rezgős állagot, enélkül az egész csak humbug.

Szilvesztert megelőzően aztán a piacon arra kell rácsodálkoznunk, hogy vannak mások is, akik mégsem boltból szerzik be mindennapi kocsonyájukat, hanem szinte közelharcot folytatnak a hentesek előtt a bőrös, cubákos részek megszerzése érdekében. 30-án délben le volt tarolva szinte az egész húskínálat, egy-egy magányos fül lógatta magát csak a szélben. Kitartásom eredményeként aztán mégis sikerült annyi puzzle darabot összeszednem, amellyel némi fantázia és precíz sebészkés segítségével egy egész malacot össze lehetett volna állítani. Kivált, ha a jószágnak három füle van, és nincsenek belső szervei…

Szereztem egy fél fejet, további két fület, két körmöt, szinte egy oldalnyi bőrkét, továbbá egy vadonás új körömkefét, amelyet kifejezetten sertésköröm pucolásra és krumpli kefélésre fogok használni. Szükséges volt még némi zöldség (zeller, répa, hagyma, fokhagyma) beszerzése is.

Az egykori sertés Frankenstein féle darabjait beáztatom hideg vízbe, majd aprólékosan tisztogatni kezdem. Kis morbid játszadozás megengedett, különösen a fél sertésfej adja magát a mulatozásra. Ezt követően a legnagyobb lábasba pakolom a diribeket és a darabokat, majd felengedem hideg vízzel és főzni kezdem az egészet. Mikor felforr, vastag, vöröses hab úszik a víz tetején. Ezt lehabozzuk, és megpróbáljuk elképzelni, hogy ami visszamarad, az lesz a kocsonya. Némi habozás után tehát beleeresztjük a megpucolt zellert, a sárgarépát, a félbe hasított hagymát, és megdöbbentően sok, megroppantott fokhagyma-gerezdet. Fűszerként babérlevelet, sót és egész feketeborsot adunk hozzá. Megkezdődik a kocsonyásítás.

Mintegy két óra elteltével a hús és bőr hajlandóvá válik leválni a csontokról, így megkezdhetjük a kicsontozást. A felhasználni kívánt hús és cubák darabokat már külön tálba szedhetjük, a visszamaradó abalét még forralhatjuk a csontokkal és a bőrkével, hogy biztos legyen az aszpikosodás. Ilyenkor elvégezhető már a teszt: ha egy kiskanálnyi lé hajlandó megdermedni a hűtőben, vagy az ablakban, akkor készen vagyunk. A levet kihűtjük, majd a tetején felbukkanó zsírt lehalásszuk. A zöldségeket vagy kidobjuk, vagy tálba rendezzük.

A húsdarabokat külön adagnyi tányérokba tesszük és szűrőn keresztül (esetleg konyharuhán + szűrőn keresztül) rászűrjük a levet a húsra. Az adagnyi tányérokat kiügyeskedjük az erkélyre, ablakpárkányra, esetleg a hűtőbe. Dermedés közben a tetejét meghintjük pirospaprikával.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>