Flódni, a kímélő desszert

Aki két cukornál többel issza a kávét, az inkább egyen csak cukrot, és feküdjön le korán.

Rögtön ez a mondás jutott eszembe, amikor a magyar nyelvű gasztroblogok ősanyája meghirdette a legújabb tematikus gasztroblog játékot. Ennek keretében kalóriaszegény gourmet desszertet kellene közzé tennünk, természetesen óvatosan lavírozva az élvezeteket az önkínzástól elválasztó vékony határmezsgyén. Én szeretem a direkt dolgokat (ld még “az ember, akinek abszolúte semmi érzéke a szimbolizmushoz”), úgyhogy kímélő desszertnek fogyasszunk sok almát, desszertnek meg sok édességet.

Flódni, a kímélő desszertA flódniról lehetne ám sokat mesélni. Itt van például egy gyönyörű írás, ami annyira hosszú, hogy még én se olvastam teljesen végig, de valaki már belinkelte korábban, és megtetszett. Csak az nyissa meg, akinek sok ideje van. A flódni valódi jiddis sütemény, ezt nem vitatja el tőle – talán – senki. Nekem csak egy történetem van vele, amikor a kiváló flódnit készítő Corinthia Royal szállót megnyitották a budapesti Nagykörúton, volt alkalmam beszélgetni pár szót a német származású F&B (ételital) menedzserrel. Ő mondta, hogy a maga részéről speciel nem ismerte a flódnit, de a jóakarói jelezték neki, hogy a hetedik kerület szívében kötelező jó flódnit készíteni… Azt is csinálnak.

Még egy megjegyzés: a két fő ellenérv a flódni készítése ellen, hogy nagyon bonyolult megcsinálni, és rendkívül munka- és időigényes. Ezt a flódni ellenségei terjeszthetik. Pedig milyen igaz… A legnagyobb gondot nekünk az okozta, hogy hány darab tésztaréteg kell, ha háromféle tölteléket akarunk beletenni, de akinek erőssége a matek, itt biztosan nem fog elakadni.

Ezzel annyit megelőlegeztünk, hogy a flódni egy olyan sütemény, ami több rétegből áll, a rétegeket egy tésztalap választja el egymástól. Más receptekhez hasonlóan itt is érdemes előre elgondolni a munkafolyamatokat, különben zavarba jöhetünk. Sütni azért nem szeretek, mert precíznek kell lenni, számítanak a mennyiségek és időtartamok, amihez nem vagyok hozzászokva, de legyen, most akkor itt mennyiségek és más numerikus adatok is szerepelni fognak. A vicc kedvéért legyen az, hogy 10 főre készítjük a flódnit (talán nem jönnek el ennyien, tiszta macera).

Először készítsük el a tésztát. 75 dkg lisztet 37 dkg vajjal elmorzsolunk (ugye milyen idegesítő ez a precizitás?!), 15 dkg porcukorral 5 tojássárgájával és 1.5 dl száraz fehérborral tésztává gyúrjuk. Ne pepecseljünk sokat, nem szereti a tészta kézmeleget (ki szereti?), gyorsan gyúrjuk meg, és tegyük be a hűtőbe. Ekkor elkészítjük a töltelékeket.

A máktöltelékhez 30 dkg darált mákot 20 dkg cukorral és 5 dkg mazsolával és 1.5 dl fehérborral összekeverünk. Gyávábbak arra bazírozhatnak, hogy a 10 személy közül legalább 2 undorodik a mazsolától, így vagy kérdezzünk meg mindenkit előre, vagy hagyjuk ki a mazsolát, vagy hagyjuk ki ezt a két ódzkodót a meghívottak listájáról.

A diótöltelékhez hasonlóan járunk el, mint a máktöltelék esetében, csak a mák helyett, ki hinné, darált diót használunk.

Az almatöltelék picit bonyolultabb. 1.2 kg almát meghámozunk, kivájjuk a magházat, és összefözzük egy evőkanál mézzel, 4 dl fehérborral (ördögi szerencse, hogy a flódnihoz pünkt 1 palack száraz fehérbor kell, ha összeadjuk az eddigieket….), egy evőkanál cukorral, fahéjjal, és szegfűszeggel. Jómagam nem vagyok a mikrohullámú sütővel való főzés híve (kuktám meg nincsen is), de tapasztalatból mondom, hogy az almás tölteléket mikroban egy-két perc alatt elkészíthetjük, csak ilyenkor egy kevés vizet is öntsünk a masszához.

Flódni ügyben is sok komoly iskola van, részben a rétegek sorrendjét illetően, részben pedig, hogy kell-e önálló szilvalekvár réteg, vagy minden réteghez kenjünk egy vékony “filmnyi” szilvalekvárt. Én ez utóbbi iskolát követem.

Készen van a tészta, és a töltelékek. Aki tud számolni, most tervezze meg hány réteg tésztalap kell a flódnihoz. Ennyi részre ossza a pihentetett tésztát.

Az egyik réteget alaposan kinyújtjuk, és egy kivajazott és morzsázott tepsibe fektetjük. Megkenjük szilvakvárral. Erre jön a dióréteg. Újabb tésztalap érkezik, ezt is megkenjük szilvalekvárral, erre jön a máktöltelék. Újabb tészta- és szilvalekvár réteg jön, majd az almatöltelékből a szilárd, leszűrt rész, amire egy újabb, vastagabb fedő tésztalap kerül. Ezt villával alaposan megszurkáljuk, és 190 fokos sütőbe tesszük kb másfél órára. (Az alma leszűrt levét lehűtjük és megisszuk.)

A poén az, hogy ekkor a flódni még nincsen kész, mert egy napot hagyjuk szegényt pihenni, ekkor válik könnyen vághatóvá, és igazán élvezetessé.

Nagyon valószínű, hogy a felhasznált mennyiségeket követve marad ki egy kevés tészta. Ekkor két úton járhat el, akinél ez bekövetkezett. Egyrészt a tészta jól fagyasztható, később felhasználható, a maradék töltelék pedig könnyen kidobható. Én nem ezt ajánlom. A jiddise mámék ilyenkor úgynevezett kindlit készítenek, ami nem más, mint kis mákkal, vagy lekvárral töltött kifli, vagy batyu. A maradék tésztát tehát gyúrjuk a megfelelő alakra, töltsük meg a kimaradt töltelékkel, és ezt is süssük meg. Jóval kevesebb idő kell neki, mint a flódninak, és mivel ez utóbbira úgyis egy napot várni kell, a kindlit megehetjük a várakozás üres óráiban.

Visszatérve a kímélő gourmet desszert tematikájára: javaslom, hogy a flódni mellé se vaníliafagylaltot, se vaníliasodót ne kínáljunk. Vagy de.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>