Ír gulyás, ürük és a többiek

Akik vették a fáradságot, és az előző bejegyzést is elolvasták, most arra gondolnak, hogy kiderül az igazság az ír gulyással kapcsolatban. Nem is fognak csalatkozni, remélhetőleg. De előbb vegyük szemügyre, mi mondható el az írek konyhaművészetéről általában.

Az írek tradicionális fogásai elsősorban a háztáji, falusias konyha jegyeit viselik magukon. Jellemzőek a súlyos, nehéz egytálételek, sűrű, tartalmas levesek, könnyű és viszonylag kreatív szendvicsek. És a fish and chips, vagyis a leheletkönnyű, vajas panírban kisütött hal, sültkrumplival, és ecettel, mert azt is tesznek rá. Más szavakkal, az ír konyha különösebb jellegzetességeket nem produkál, viszonylag rövid azon ételek sora, amelyekért joggal rebegne hálát a szigetországiaknak az emberiség íreken kívül eső – ennélfogva: nagyobbik- része.

A Full Irish Breakfast és az Irish Afternoon tea, hosszasabb tanulmányozás után is csak nevében tér el ezek angol (eredeti?) változatától, de ha már ott vagyunk, fogyasszunk. A reggeli babot, bárány és sertés kolbászkát, tükörtojást, sült paradicsomot, black puddingot (kvázi véres hurka, csak keményebb és talán jobb is), gombát, meg tócsnit tartalmaz. Elivleg “kippers-t”, sült heringet is illik tálalni hozzá. A tea scones-t, muffint, csíkokra szelt szendvicseket (pl uborkás, lazacos, “pickles” – ecetes zöldséges, stb), többféle lekvárt és magát a teát foglalja magába. Könnyebb ír étek még a banános szendvics, én nem próbáltam, mert nem találkoztam vele. Ha találkozunk, se biztos, hogy próbáltam volna.

A komolyabb ételek közül ismertebb a coddle, vagyis a krumplis, kolbszos, szalonnás-hagymás egytálétel és a mentaszószos bárányhús. Esznek még nyulat is, amilyenek. A már említett fish and chips szintén alapvetés.

Az ételek autentikus reprodukálásának egyik legnagyobb nehézsége az ürühús hiányában áll. Magyarországon nem könnyű ürüt beszerezni, és az ember kétszer is meggondolja, hogy minek. Birkahús pár helyen kapható, az már majdnem ürü. A Moszkva téri hentesnél rendszeresen ki van írva, hogy kapható, de tudni kell, hogy a birkával borzasztóan sok a macera. Egyszer vettem több mint két kiló birkahúst egy vagyonért, és mire megtisztítottam minden feleslegtől, lett belőle fél kiló színhús. Ráadásul elég erős, jellegzetes szaga, és faggyús íze van. Remélem sikerült mindenkit lebeszélni. Akit igen, vegyen helyette bátran marhát, akit nem, vegyen birkát, legalább lesz egy különleges napja. Ha van, bárányhússal is érdemes, az tényleg nagyon jó, de ezen is sok a felesleges ín, és a faggyús rész.

Az Irish stew mellett, amiről tényleg mindjárt szó lesz, meg kell említeni a Guinness stew-t, ami érdekes módon szinte mindig az Irish Stew mellett szerepel az étlapon, hasonlóan készül mind a kettő, csak az egyik sörrel, a másik meg nem. A Guinness stew egyik trükkje, hogy a húskockákat nagyon nagy lángon le kell alaposan pirítani, a külső burkát szinte feketére pörkölni, mielőtt felöntenénk a szintén fekete guinness sörrel.

De a mi tárgyunk most nem ez, hanem az ír gulyás, vagyis az Irish stew. Úgy kezdjük, hogy vérmérsékletünk szerint, az ürüt- birkát- bárányt- marhát, kockákra vágjuk. Ezeket olajon megpirítjuk, és hozzáadunk hagymát, zellert, répát és póréhagymát. Ezekkel együtt pirítjuk kicsit, majd krumplit adunk hozzá. Sózzuk, borsozzuk, feöntjük annyi húslevessel, vagy vízzel, amennyi éppen ellepi. Kerül bele zöldfűszer gyanánt kakukkfű, babérlevél és petrezselyem. Felforraljuk, majd lejjebb vesszük a hőt, és kis lángon igen sokáig főzzük. Két óra legalább kell neki. Végül újra megnézzük a fűszerezést, majd friss petrezselyemmel tálaljuk. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt van egy kép is, hogy le lehessen ellenőrizni az eredményt.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>