Ír(igy)kedjünk – ivás Írországban

Mindig kicsit nehéz egy-egy országról általánosságok szintjén beszélni, de azért tegyünk egy kósza kísérletet.

Ami biztos, hogy három nap alatt nem lehet kiismerni egy ország gasztrokultúráját, még legjobb esetben is csak egyfajta -szó szerint – ízelítőre futja. A hét végén így jártunk mi is Dublinban, ahol igyekeztünk minél többféle fogással és itallal megismerkedni, de aztán csak kevéssel sikerült.

Kezdjük azzal, ami a legkönnyebb, és talán sokak által ismert. Ez az italok világa. A “tradicionális” ír kocsmák esetében a legszembeszökőbb változás, hogy teljes a dohányzási tilalom, és nagyon furcsa egy füst nélküli pub, noha nyilván azok jobban bánják, akik rágyújtanának, ha lehetne. A whiskey természetesen továbbra is az egyik zászlóshajó, különösen a világszerte ismert Jameson, amelyet a legkülönbözőbb érleltségi fokban lehet kapni, és magától értetődően, minél idősebb, annál drágább. A másik whiskey, amelyet megkóstoltam egy Paddy nevű cégé volt, úgy tűnt, a szigeten ez a legnépszerűbb a Jameson után.

Paddy - ír whisky

Az ír whiskey alapanyagait, szemben a skót whiskyével, nem füstölik, a hordós érlelés hozza meg össze nem téveszthető ízvilágát. Sajnos esetemben hiába fárad, mert én nem szeretem sem a skót, sem az ír, sem pedig az amerikai változatot.

Szemben például az ír sörrel. A Guinness kapcsán több fantasztikusan érdekes élmény is ért. Az egyik, hogy mennyire egyeduralkodó a márkanév Dublinban. Az természetes, hogy mindenhol mérik az italt, de hogy minden ajándékboltban a Guinness márkanevével ellátott poharakat, hűtőmágneseket, pólókat, zoknikat, egyéb kiegészítőket áruljanak, az őszintén meglepett. Ráadásul a város minden pontján hatalmas órák mutatják a Guinness pontos időt (nyilván a Greenwich Mean Time-ra hajazóan). Szóval olyan, mint egy nagy testvér, aki mindenkire vigyáz. Mondjuk ebben van is valami… A másik meglepetés, hogy hagyományok ide-vagy oda, Guinnessből egyre többféle változatot dobnak a piacra. A legtöbb pubban a Tucan elnevezésű változat volt a trendi, ezt én nem kóstoltam. De megkóstoltam a Northern Star nevű változatot, az végülis ihatóbb, mint az eredeti, csak nem elég testes, kicsit könnyű.

Kilkenny kupak

Én a vörös sörökre esküszöm, és ebből is szép számú a kínálat. A legismertebb a Kilkenny, amelyet itthon is sokfelé mérnek, valamint a Murphy, amit szintén lehet itthon is pár helyen kapni. A Beamish nevű sörből van vörös, és a Guinness-re hasonlító fekete (stout) kiszerelés is. Ami nekem a legkellemesebb felfedezés volt, az a Smithwick’s nevű sör volt, ezt is szinte minden pubban csapolják, és Budapesten még sosem találkoztam vele. (Dublinban meg most voltam először…)

Az italok között meg kell még említeni az Ír kávét, ami szintén nagy sláger világszerte. A veleje, hogy az ír whiskey-t barna cukorral kell alaposan elkeverni, ezt öntjük fel egy jó erős kávéval, majd óvatosan tejszínt engedünk a tetejére. Az írek sokat teáznak is, de ebben semmi meglepő sincs.

Az ír konyha és az ír ételek egy részéről, leginkább az ír gulyásról a következő részben számolok majd be.

Kép1: Rick Payette/flickr
Kép2: leisergu/flickr

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>